(54)

Szalonta, január 26. 1849.

Kedves komámasszony! Nem tudom, illő-e vagy sem kegyedhez levelet intéznem, de azt érzem, hogy a viszony, mely Sándort és engem egy idő óta oly szorosan kapcsolt, ily könnyen meg nem szakadhat, azért kérem türelmét e sorok átolvasására.

Sándornak legutolsó levelére én rögtön válaszoltam s megírtam a válaszban, mit és mennyit tehetek jelenben kegyetekért. Pár nap múlva jöttek Egressyék, nőm Egressynének megmondta, hogy maga fog elmenni kegyedért, csak tudassák, mikor menjen. Értésemre esett, hogy Sándor csak 20-ika táján távozott el Debrecenből, tehát lehetetlen, hogy levelem, mit 12-én tettem postára, s Egressyék, kik valami 18-án értek oda, őt ott ne találták légyen, azóta én várok levelet, de Petőfi Sándor, bár Nagy-Váradon keresztül utaz Erdélybe, engem egy betűre sem érdemesít. Ennek, véleményem szerint, egyéb oka nem lehet, mint az, hogy talán tőlem nem olyan levelet várt, talán az abban említett akadályokat valami csinos elutasításnak vette, vagy mit is gondoljon az ember? Hogy rögtön nőm nem mehetett, annak okát megírtam - magam beteg valék, házunk tele volt katonával ... de hát ez azt teszi-e, hogy megszűntem P. Sándorért melegebben érezni, mint valaha? Adtam-e okot neki, hogy rólam ilyes cudarságot feltegyen? Ha adtam, miért nem szűnt meg akkor barátom lenni, ha nem adtam, miért kételkedik őszinteségemben? Mert hogy irántam hűlni kezd vagy pláne meghűlt, arra egyéb bizonyítvány nem kell, mint válaszának elmaradása. Ám legyen. Ő szőtte a viszonyt, ő eltépheti. De csalódik, ha azt hiszi, hogy e bánása által engem nyakáról lerázhat; ha azt hiszi, hogy ha barátomnak neveznem nem szabad, kitörli belőlem a szeretetet, mellyel rajta az ábrándozásig csüngök. Ő tegyen, ami neki tetszik, én elnyelem fájdalmamat - s így tovább - - -

Azonban, édes komám, higgadt vérrel megolvasva, amit eddig írtam, úgy hiszem, hogy mindaz idétlen agyrém. Ő nem írt ... isten tudja, miért? én írok most s írom azt, hogy ha kedves komám reméli csekély körünkben magát feltaláltatni, írja meg azt nőmnek, ő azonnal repül kegyedhez, míg zordanabb időjárás nem következik, hozzánk elszállítani. Ha semmi levelet nem kap nőm, az, meglehet, kegyed tűrhető helyzetét tolmácsolja, de könnyen megfogható, hogy ránknézve oly félreértésre adna okot, mintha viszonyaink csakugyan megszűnőfélben volnának.

Isten minden jókkal áldja kegyedet, fogadja nőm csókját, s az én őszinte tiszteletemet. Alázatos szolgája, különben szerető komja

 

Arany János




Hátra Kezdőlap Előre