(57)

Lugos, április 21. 1849.

Kedves barátom, tennap és tennapelőtt a feleségemnek írtam; kérd meg szépen nem az én nevemben, hanem a tiedben, hogy bocsássa meg, hogy a harmadnapi alkalmat a tenéked való írásra használom; márcsak veled is óhajtok szóba állani. De nem ez a fődolog, hanem az, hogy elkezdtem a levelet, s nem tudom, mit írjak. Egypár nap óta tökéletes szélcsend van a háború tengerén, s mi ülünk és unatkozunk. Be kell itt várnunk seregünknek egy részét, csak miután egyesültünk, fogunk ismét verekedni, ha ugyan lesz kivel, mert az ellenség mindenfelől infamiter* nyargal előttünk. Te Jankó, vigyáz egy kicsit azokra az én kis enyéimre, „ne quid respublica detrimenti capiat”*; még azt is megengedem, hogy a nevemben megcsókold őket, csak vigyázzatok rájok, ámbár amilyen ügyefogyott fellownak* ismerlek, inkább őnekik kell reád vigyázniok. Írtál-e már verset a keresztfiadra? - Dolgom lesz, hínak be a generálishoz, nem folytathatom tovább. Tisztelem a tisztelendőket! isten veletek! barátod

 

Petőfi Sándor


Boríték: Arany Jánosnak. Arad. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre