(61)

Szalonta, május 27. 1849.

Kedves barátom. Itt vagyok ismét Szalontán s egypár nap alatt ismét Pesten leszek „cakompak”. Szállásom a Kerepesi úton a Marcibányi-házban a magyar színház közelében lesz. Ott lakik Egressy Gábor is. Öt szobát vett ki, de neki csak háromra van szüksége, abból kiad kettőt (konyha is van hozzá), azt a kettőt mi nektek szántuk. Komámasszonnyal szóltam efelől, de ő nem akar beleavatkozni, rádbízza. Ha jónak látod, írj tüstént Egressynek, hogy megtartod. Csak annyit mondhatok felőle, hogy olcsóbb szállást egész Pesten nem fogsz kapni, jó helyen is fekszik. De - ha meg akarod tartani - írj tüstént Egressynek, nehogy elkapják. - Idemellékelt lemondásomat add be a hadügyministerumnak, s mondd meg Korponai alezredesnek, hogy lemondásom írásbeli elfogadását és érdemjelem oklevelét teneked adja át: te aztán majd felhozod Pestre. - Eredj el Szentpáli térparancsnokhoz, s kérd meg őt igen szépen a nevemben, hogy lovamat adja el árverés útján. Légy jelen te is az árverésen, s megmondhatod a vevőknek, hogy ez a ló Bem csatalova volt, ő adta Petőfinek s Petőfi most eladja, hogy árán kenyeret vegyen magának! A pénzt vedd át s hozd föl Pestre. - Tedd meg ezeket a szívességeket, édes barátom, ha egy kis fáradságodba kerül is; nagy jót fogsz velem tenni. Ha elvégezted, írd meg nekem Pestre az eredményt. Leveled átadandó lesz Pesten Egressy Gábornál a fölebb említett házban. Isten veled! ölel barátod

 

Petőfi Sándor


Arany János jegyzete 1858-ból: „Szalonta...” Petőfi Szalontáról ír nekem, mert én már Debrecenben voltam, mint ministeri hivatalnok, de családom Szalontán maradt, Petőfi gyermeke is, kiért most Szalontára ment. Az Egressy-féle szállást - midőn Pestre mentem, nem találtam elég tágasnak családom számára; másutt fogadtam tehát (Úri utca Horváth ház, de nem az Edmund-féle), hol Garay is lakott. Egyébiránt én a ministeriummal Pestre mentem ugyan, de családom mind Szalontán maradt, mert nem akartam kitenni a mindinkább bonyolódó állapotnak. Innen, a kivett szállást el sem foglaltam, hanem Garay barátom szívességéből az ő lakásán bírtam egy szobát. Azon hírre, hogy az orosz Debrecennél van, családom miatt aggódva (júl. 1.) Szalontára siettem, miután erre, illető főnökömtől, engedélyt eszközlöttem. Nem is mentem többé vissza. Mikor a belügyministerium Váradra tétetett át, berándultam én is, s ott voltam vagy két nap, de következett a Nagy-Sándor csatavesztése Debrecennél; az egész Várad futni indult, s én is visszavonultam Szalontára. Petőfit Pesten láttam utolszor.




Hátra Kezdőlap Előre