Ismertető

A munka írásához Széchenyi 1828-ban kezdett hozzá. Eredetileg a reformprogram elvi alapvetését kívánta egy könyvben elvégezni, de a program körvonalazatlansága folytán sokat küzdött műve szerkezetével, megformálásával. Próbálkozásait a tervezett többféle címvariáns is kifejezi. (A belső csend alapjai, Magyarokrúl, Gyógyszerek, Vizsgálatok, Kérdések stb.) Eközben, 1828 novemberében kapja meg bankárainak levelét, amelyben egy kisebb kölcsönkérelmét visszautasítják. Az eset megvilágosító élmény Széchenyi számára; ráébred, hogy nem a belső, szubjektív feltételek, hanem az objektív viszonyok, a hitel hiánya a meghatározó jelentőségű. Könyvét most már e kérdés körül csoportosítva formálja véglegessé. Egyes szövegrészek természetesen régebbiek, s így igen gyakran tér vissza a személyiség erkölcsi súlyához, megbízhatóságához, a nevelés kérdéseihez stb. Egyúttal olvasója kalauzául is szegődik, kitérőire a végleges szövegben folyvást felhívja a figyelmet.

A kész kéziratot Széchenyi nyelvi szempontból még átnézette barátaival, köztük Döbrentei Gáborral. Némely stiláris változtatási indítványt elfogadott, másokat nem.

A munka, amely tartózkodott a kormányhatalom bírálatától és közvetlenül nem fejtegetett politikai kérdéseket, a cenzornál sem talált érdemi ellenvetésre.

A könyv 1830 januárjában került ki a sajtó alól Pesten, a Trattner-Károlyi nyomdából. Kezdettől nagy érdeklődés fogadta, s ez rendkívülivé fokozódott a júliusi párizsi forradalom által is élénkített politikai légkörben. Még abban az évben három további kiadása jelent meg, s németre is lefordították.

Teljes szövegét a két összkiadás keretében adták ki újra: 1904-ben és 1930-ban; az utóbbi, "centenáriumi" kiadás kritikai jellegű, s a sajtó alá rendező Iványi-Grünwald Béla bevezető tanulmánya jórészt feltárta a közvetlen hatásokat és átvételeket, elsősorban a radikális angol teoretikus, Jeremy Bentham nézeteit illetően. 1980-ban, a másfél százados centenárium alkalmából, majd újra 1984-ben és 1991-ben fakszimile kiadása látott napvilágot.