Álmomban csónakon futottam |
És csónakom fehér vízen szaladt |
láttam egy várost a víz alatt. |
És láttam erdőt a levegőben |
És láttam kísértetet lepedőben. |
S távol a kék és tiszta eget |
És csillagokat és fellegeket. |
|
És karmoltam a felhőt, úgy-e fura? |
És egy csillagot lekapartam. |
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt |
S belőle genny és aludt vér folyt. |
S acsarkodva téptem az eget |
És éreztem folyni vért, ragadót és meleget. |
|
Kiszakítottam, felkapartam |
|
Több, mint amennyit álom, |
Több, mint amennyit élet, |
Több, mint amennyit egy kis dal megér. |
|
|