A cirkusz összedől. Mi lesz most |
Veled? Még mindig tétovázol? |
Bámulva bambán a bokádon, |
Csuklódon átütött szöget? |
|
A cirkusz összedől. Recsegve |
Ferdülnek a gerendaboltok – |
A csürhe ájultan sikoltoz, |
Néró kartárs is nyugtalan. |
|
Cókmókját szedi, cihelődik, |
Kissé fakón pislog körül – |
Kartárs, a cirkusz összedül! |
A szobrocskák is ingadoznak. |
|
Mártir, közönség, – mindegy az most! |
Írott malaszt, vagy égi kegy – |
Isten, vagy ember – egyremegy! |
Mikor a cirkusz összedől. |
|
Itt már nem lesz kíváncsi senki |
Hogy mi van írva a kereszten – |
– No mit szólsz ehhez, híres Ösztön, |
Ki csak bámultad sorsomat? |
|
Életnek nem volt élet eddig – |
De ez halálnak sem halál! |
Se földi kéj? se égi hárfa? |
|
Ki tompán szunnyadtál szívemben |
Kiről csak annyit sejtek én, |
Hogy régen él e földtekén |
De eddig még senkit se bántott: |
|
Rejtelmes ősöm, bárki voltál, |
Arkangyal, vagy orangután: |
Most légy a szolgám és kutyám, |
Ébredj, ugorj, karmolj, harapj! |
|
Harapd a torkát, nincs segítség! |
Nincsen galamb szájába manna – |
A csillagok mind messze vannak, |
De a nyomor s a kín közel. |
|
Segíts le a véres bitórul |
S mely látó két szemem megülte |
A keshedt könnyeket törüld le |
S a mafla vértanu-mosolyt – |
|
Aztán a cirkusz összedőlhet, |
Nem mondok átkot és imát – |
– Meneküljön, ki merre lát! |
Neked dolgod van e világon. |
|
|