| Nehezen szánom rá magam hogy a lelkemen könnyítsek |
| S meggyónjam önmagamnak dadogó szavakkal a bűnt |
| Mert bűnnek számít e kemény és harcoló korban a részvét |
| Ha nem arra való s elismerten szomorú tárgyra pazarlod |
| Mint amilyen az emberi balsors és munkanélküliség |
| Láttam meghalni kórházban és harcban és vesztőhelyen is |
| Embertársaimat és megesett hogy meg se sirattam őket |
| Szórakozottságból vagy mert túlságosan figyeltem rájuk |
| Önmagamat képzelve helyükbe s önmagát nem siratja az ember |
| Még a haldokló körül is csak a rokonok sírnak ő maga nem |
| Erre hivatkozva kérek feloldást a gyenge és ostoba tettért |
| Amit azzal követtem el hogy én aki sírni nem szeretek |
| S nem is sírtam már régen most mégis elpityeredtem |
| Kimulni látván borzas kis pincsimet bizonyos Tomi nevűt |
| Hogy történhetett ez szeretném valahogy elmagyarázni a dolgot |
| Úgy tessék venni hogy negyedik éve tartozott Tomi hozzánk |
| Afféle családtag aki jól érzi magát s éli világát |
| Néha rámordul az ember nem mész a fenébe Tomi |
| Mindig itt csetlesz-botlasz lábam alatt egyszer orromraesem |
| Vagy nem hallgatsz kuss te komisz kutya éccaka van mit ugatsz |
| Amitől Tomi mordul még kettőt aztán elhallgat érti a szót |
| Tudja jól nem komoly ez csendesítve rezgeti farkát |
| Azt csóválja jó-jó értem önnek se kell úgy kiabálni |
| Tisztelt gazdám mit vár magamfajta kis pincsi kutyától |
| Emberlétére mint magasabb értelem tudhatná már igazán |
| Ösztön ez nálam hogy felriasztva éccaka így ugatok |
| Aggódó ösztön hogy bemászik valaki s megtámadja önöket |
| Már látom úgyis nincs baj most megyek vissza magamtól |
| Vackomra álmodni kolbászt és szájkosarat és simogatást |
| Rajongást és eszméletlen áhitatos szerelmet és gyűlöletet |
| Így csóvált és lihegett és morgott Tomi ha rákiabáltam |
| Vagy néha elszántan s végképp elkeseredve vissza is feleselt |
| Hogyha rosszkedvemben elkergettem mikor nekemugrott örömében |
| Vagy jókedvemben csúfolva én is ugattam vau-vau mint a kutya |
| Visszacsaholt bizony ilyenkor elképedve s felháborodottan |
| Hökkenve hátrált nekem ugrott füle reszketett mint a levél |
| S az volt írva tincsek alól kifeketéllő izgatott két szembogarába |
| Hogy ez már mégis csak példátlanul esztelen és gonosz ügy |
| Mért ugat ön hiszen ön nem kutya miért alázza meg így |
| Önmagában az embert s a kutyát bennem és azt hogy én ugatok |
| Hiszen ön jól tudja különben hogy nálam ugatás és verdeső farkam |
| Ugyanaz ugyanaz mint mikor ön kedvesen azt mondja szeeervusz Tomikám |
| Na gyere ide buta kutyám na gyere na azért ne egyél meg |
| Ugyanaz ugyanaz verdeső farkam és ájult lihegésem |
| Ugyanaz a szeretet csak felfokozva százezermilliószor |
| Mert nekem nincs egyebem én csak lihegéssel és csaholással |
| És kilógó nyelvvel és összeugrálva és vinnyogva és körbepörögve |
| Mint a tébolyodott én csak úgy tudom azt kifejezni |
| Azt a minden földi gyönyörnél mámorítóbb örömet |
| A szeretetnek és szerelemnek minden más ösztönt elsöprő viharát |
| Amit én érzek válaszul ami bennem válaszol a szeretetnek |
| Pirinyó kis derengésére mikor ön azt mondja nekem na jól van Tomi kutyám |
| Hogy túl éhségen s életvágyamon túl ujjongjak és ugatozzam |
| Itt vagyok itt vagyok itt vagyok halleluja ember-gazdám én uramisten |
| Itt vagyok itt vagyok engedd hogy meghaljak a szeretettől |
| Hát csak azért mondom nem szép játék csúfolni a csaholást |
| Ez reszketett és dobogott abban a bundapamacsban |
| Ami Tomi volt olyankor mikor én ugratva megugattam |
| (Csak még fenti szavaknál is zűrösebben és ködösebben) |
| Persze utána rögtön elfeledte ezt az egész haragkitörést |
| S hajlandó volt összenyálazni s szájábavenni egészen |
| Minden emberi lényt aki méltatta észrevenni személyét |
| Áradozó boldogságában nem azért hogy vérét igya mint a vadnak |
| Hanemhogy nyálával és testmelegével óvja s szeresse mint anya a kölykét |
| Aztán futott is már fontoskodva szaglászni a sarokköveket |
| Mintegy jelezve bocsánat azért én mégis csak kutya vagyok |
| Pálya és foglalkozás szerint és hivatalból és hivatásból |
| Más a kötelesség fajtámmal szemben és más megint a passzió |
| Szenvedély és szerelem egy magasabb eszme szimatja |
| Olyasféle mint önök számára a művészet meg a vallás |
| S mégis s mindezeken túl az volt állandó benyomásom |
| Hogy Tomi csöppetse elfogult az emberi fajta javára |
| Gyöngéinket jól ismerte s jellemünk furcsa hibáit |
| S külön-külön úgy bánt velünk ahogy jellemünk követelte |
| Tudta ha Gabi szól rá Tomi takarodj le az ágyról |
| Attól nem kell ugrani mindjárt elég ha úgy tesz mintha akarna |
| Gabi szórakozott nem is figyel egy verssor jár az eszében |
| Perc mulva majd odamegy és megsimogatja az ágyon |
| Ám ha Julis mondja na Tomi készülj most jön a fürdés |
| Már az ef betűnél ugorjon s bujjon a pamlag alá |
| Nem mintha ezzel el lehetne kerülni azt ami végzet |
| A gyűlölt szappant s az egész keserves csutakolást |
| (Amit egyébként férfiasan tűrt mint orvost az úri beteg |
| Akkor is ha különben nem nagyon hisz a tudományban) |
| De késleltetni lehet „csak idő miért az ember küzd s haladék” |
| (Ezt Shakespeare Brutusa mondta s egyebek közt Tomi is) |
| Pontosan tudta Tomi ki a jó ember nem büntetőjogi |
| Szempontból de igazán s ki a példásviseletű rosszember |
| Egyszer órákig várt a lift mellett egy bizonyos hölgyre |
| Akiről tudta hogy nagy kutyabarát s szereti felvinni a liftben |
| Nem lustaságból mert pillanat volt neki hat emelet |
| Gavalléros ravaszságból hogy az illetőnek örömet okozzon |
| Volt Tominak mindezen kívül sok bonyolult magánügye is |
| Főként nyáron mikor nyaraltunk Verőcén és a Balatonnál |
| Kettőre jól emlékezem az egyik egy Szuszi nevű |
| Ronda kis fekete szutykos és ostoba szuka volt ez volt a nagy szerelem |
| Emiatt állt ki harminc hímmel s szerzett véres sebeket |
| Másik egy nyafka és hisztérikus kis fehér úri dögöcske |
| Reménytelen ábránd mégis miatta hagyta el kétszer a házat |
| Reggel jött haza nem mert éccaka szólni hogy beeresszék |
| Sunyin és behúzott farkkal bűntudattal bujt el előlem |
| Jól emlékezett rá mit mondtam neki este Tomi ha elmész |
| Azzal a pincsivel zárva találsz mindent csavaroghatsz az éjjel |
| Ám ez is elmult Tomi fölött nem hagyott mélyebb nyomokat |
| Járt és kelt és futkosott s délben ha hozták a terítőt |
| Odaült a falhoz símulva mindig egy bizonyos ponton |
| Rezgetve farkát várt és figyelt minden mozdulatot |
| S csak akkor hagyta ott őrhelyét mikor már mindenki leült |
| Akkor jött közelebb megállt a székek előtt és nézett várakozón |
| S csak ha túlsoká nem vették észre vakkantott rosszaló hangon |
| A Verpeléti úton Tomit mindenki szólongatta szerette |
| Ő csak a farkával jelezte jó-jó tudom hogy ön kicsoda |
| Meg se fordult most dolgom van de ismerem és kedvelem önt |
| Bohémhírű kutya volt Tomi alapjában csakugyan az is volt |
| Néha hazulról a kávéházba szaladt el utánam |
| Ha kergettem visszafutott de a sarkon megállt és várt gyanakodva |
| Hátha meggondolom behívom egy feketére vagy csevegni kicsit |
| Bohém jóhiszemű szaglászó mindig kíváncsi bizalma okozta |
| Élete döntő és megrázó eseményét is tíz nappal halála előtt |
| Hogy elfogta a sintér s négy napot ült kutyabörtönben |
| Amire itt most bővebben kitérni egyrészt nem akarok |
| Másrészt mult héten őmaga referált erről a szombati lapban |
| Ami aztán történt én csak arról számolok itt be |
| Hazatérte után mindenki rögtön mondta s beszélte a házban |
| Hogy Tomi kedélyét döntően feldúlta a drámai lecke |
| Csendes lett és udvarias otthonülő nem szökdösött el |
| Ha közeledtem nem feküdt rögtön hátára szokás szerint |
| Hogy csiklandozzam amitől ínyét mutogatva röhögni szokott |
| Ülve maradt komolyan rámnézett aztán nehezen indult |
| Kétszer még ott volt lent az uccán a szép őszi derüben |
| Szaglászott is keveset de már nem kellett lármázni és könyörögni |
| Hogy tessék hazamenni ment bizony szó nélkül és szótfogadón |
| Harmadnapra reggel szólogatom valahogy hiányzott a hangja |
| Harmadszorra felelt a szekrény alól rekedt köhögéssel |
| Csalom elő nagynehezen jön vánszorog ül a sarokba |
| Hisz ez a kutya beteg vigyék át Farkas doktorhoz azonnal |
| Magam nem érek rá sietek rengeteg restancia aznap |
| Délelőtt tárgyalás ebéd Pesten este meghívás hajnalba lefekszem |
| Másnap újból a harc süket vagyok semmiről nem veszek tudomást |
| Harmadnapra (megint) kábultan ébredek tíz óra zúg a fejem |
| Hirtelen átnyilal agyamon ülök fel hé mi van Tomival |
| Jaj nagyságos ur mintha végét járná már csak szuszog az a drága |
| Azt mondja az orvos szopornyica vagy a tüdővel valami |
| Kapott injekciót én is borogatom ott fekszik a zugban |
| S már hozzák is be Tomit gyolcsbatakarva s mint egy törött cserepet |
| Letették ágyam elé s a pillanatban mikor fölébehajoltam |
| Mintha nem is véletlen volna a szomszéd lakás vékony falain át |
| Csend lett elhallgatott a rádió nyekergő reggeli muzsikája |
| Csend lett de nagyon csend mert a nedves rongyok hevederében |
| Tomi már alig pihegett hasa és álla kushadva elernyedt |
| Csak tompora rándult még kínosan mint egy eltaposott fejü |
| Nagy hernyó selyemhernyó ami már nem fog begubózni soha |
| Fekete hű szemeit is betakarta már valami vöröses lepedék |
| S a csendben perc mulva szóltam rá Tomi s magam is összeriadtam |
| Hogy milyen magasan s vékonyan s kámpicsorodva jött ki torkomból a hang |
| Tomin kis remegés futott át de a farkát már nem tudta felemelni |
| Füle mellé fektettem a tenyerem s ekkor elomló erőfeszítéssel |
| Utoljára még tenyerem öblébe belehajtotta néma fejét |
| Picit mozgott benne elhelyezkedett mint aki most végleg igy marad ott |
| S még éreztem amint átküldte ereimbe testének utolsó melegét |
| Tomikám súgtam mégegyszer s tulajdon hangomnak idegen |
| És távoli távoli és régfeledett muzsikájától most már kiszivárgott |
| Szememből a könny egyetlen csepp amitől egyszerre minden |
| Egyszerü lett és meleg és otthonos és érthető mint maga az élet |
| Most már értettem mit jelentett Tomi vad és haragos ugatása |
| Mikor azt magyarázta vele szavakon túl hogy nem az étel |
| S nemcsak az ösztöni érdek köti hozzánk hanem valami más |
| Tenyerembehajtott haldokló feje melyben már nem volt semmi kívánság |
| S szememben az a kis nedvesség egyszeriben összefolyott |
| S most én még e könny fanyar utóízével tünődő szemeimben |
| Mondom el önöknek bizony mondom nektek mit tudtam meg Tomiról |
| Mindazokon kívül amit ugyis tudni lehet egy pincsikutyáról |
| Bizony mondom semmi több ez az eltűnő semmi kis élet tenyeremben |
| Semmi több maga a tiszta szeretet és mégkevésbé kevesebb |
| Ugybizony az a bizonyos szeretet amit áhitatos önkívületben |
| S marcangoló harcokban szomjaz és áhit és keres az emberi lélek |
| Hogy égessen mint a csipkebokor s tátogjon mint Ferenc halai |
| Ime itt fekszik ilyen egyszerü és picike és tisztán ragyogó |
| Mint százezer mázsa szurokércből kilugozott rádiumaktivitás |
| Semmije sincs neki nincs esze és lelke sincs csak szeretet |
| Nincsenek gondolatok s már ösztönök se csak szeretet van |
| Élete sincs már nem is akar már élni csak szeretni akar |
| Ész nélkül lélek nélkül ösztön nélkül élet nélkül való szeretet |
| Bizony mondom magunknak is emberek ugye milyen jó volna |
| Szeretni tudom én szeretni akarunk egymást szeretni nem mimagunkat |
| Egymást és nem azt az unalmas én-valakit akihez láncol az élet |
| Jó volna szeretni ugye jó volna szeretni másvalakit nem sírni magunkért |
| Tudom jók vagytok gyerekek jók a gonoszságtól eltorzult lárva mögött |
| Várod már ugye várod gyilkosom várod már a halálom |
| Jó volna szeretni ugye jó volna szeretni de hogy sirsz, amig élek |
| Ugye várjátok már mind velem együtt hogy tudjatok végre szeretni |
| Meghalni ugye meghalni hogy szeressetek és sírjatok értem. |
|
|
