Tanár úréknál csöngetnek. A Marcsa |
Felnéz. A tepsiben a harcsa |
Rotyog. Ki lehet az ilyenkor? |
|
Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén |
A szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt? |
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs |
Mindenki az előszobába jön. |
|
„Bocsánat – szól a Ló, mint ki zavarni restel |
A lakatosműhelyből küldött… izé… a mester… |
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön |
Felhozta a zongorakulcsot…” |
|
Állnak, mint a kisértetek – |
|
A Ló, látván, hogy meg nem értik |
Fejét búsan lehajtja térdig |
S szelíd mosollyal, mint a vértanuk |
|
Tabló. – Keresvén e tünet okát |
Tanár úr összehúzza homlokát |
S szól megfontoltan: „Véleményem ez – |
A dolog merőben valószínűtlen.” |
|
|