Édes jó Lizám!
A baj ritkán jár egyedül, így minket is egyik csapás a másik után ér. Becsét e hónap 17-én szekvesztrálták*, és ez a mai viszonyok közt meglehetős baj. – Sajnos szegény Gyula, akit kiraboltak, nem tudott mindjárt leutazni. Ráadásul Balás postán küldte Gyulának a levelet, ezzel is öt nap elveszett; így aztán csak 17-én indulhatott. Reméli, hogy ő lehet a gondnok. Adja Isten.
Nem hiszem, hogy ezt a lefoglalást politikai okok idézték elő, hiszen ti, asszonyok, nem vagytok felelősek férjetek tetteiért, és mindenki tudja, hogy Becse a tiétek. Valószínűleg ezt teszik minden lefoglalt birtokkal, de hogy ez törvény szerint való-e; nem hiszem. Mindenesetre juttatnak majd nektek évjáradékot.
Minthogy jövedelmed nem lesz valami jelentékeny, eszerint kell életmódodat idejekorán megválasztani.
A lakással ne sokat teketóriázz, Köhler+ semmit sem követelhet rajtad. Mennél hamarabb megszabadulsz tőle, annál jobb.
Írj minél gyakrabban! Leveleid biztosan eljutnak hozzám, és mi is írhatunk, amennyit csak akarunk.
Louis ittlétekor azt mondta, hogy fivéreim kéréssel fordulnak majd a császárhoz érdekemben. Olyan jele ez a testvéri szeretetnek, amit akkor sem felejtek el soha, ha eredménytelen marad.
Eddig az volt a vigaszom, hogy legalább a te megélhetésedet meg a gyermekekét nem láttam veszélyeztetve, de most azt is a szememre vethetem magamnak, hogy titeket is magammal rántottalak a szerencsétlenségbe. Ez nagyon nyomja a lelkemet, bár tudom, hogy a te nemes szíved inkább az én balsorsomra gondol, mint a magadéra. – De a kétségbeesés nem használ semmit; gyorsan kell határozni és cselekedni. – Téged is bizonyára megedzett a fájdalom iskolája, és jobban tudsz már mozogni a gyakorlati életben. Most tanácsadó nélkül, egymagad állsz, és magadnak kell tervezned. Eszed és erkölcsi erőd bizonyára jobban vezet majd, mint egy szegény rab tanácsa.
Csak néhány percem van erre a levélre, már várnak is rá. Be kell fejeznem, pedig de sok volna a mondanivalóm.
Isten áldjon meg téged és a gyerekeket. Légy meggyőződve arról, hogy szomorú cellájában értetek imádkozik, aggódik és remél
Arad vára, 1849. szeptember 24.
hű Károlyod
Legközelebb többet. Évjáradékom ügyében beszélj Georggal+, a jelenlegi körülmények közt nem nélkülözhetem tovább.