A vértanúknak negyvenkét levelét közöljük, kisebb részben az eredeti kéziratok, nagyobb részben újságközlemények vagy könyvek alapján. A gyűjtemény azonban korántsem teljes. Tudjuk például, hogy Aulich+ írt az öccsének, Aulich Pál hadbíró kapitánynak, aki később, mint tábornok-hadbíró, osztrák lovagi rangot kapott. Dessewffy+ utolsó leveleiről néhány adatot megtudhatunk Berzeviczy Albert méltatlanul elfeledett érdekes emlékirataiból (Régi emlékek 1853-1870. Budapest, 1907. 58-59. oldal): „Maga a fogoly férj forró szerelemtől sugallt leveleket küldött nejének, melyekben a heves vágyódás, a borongó sejtelmek hangját mindinkább egy hősi léleknek sorsában való fenséges megnyugvása váltotta föl. Október 4-én azt jegyezte utóiratként levele végére: »mindennap várjuk elítéltetésünket«. Nos, nem kellett már soká várnia. A sors kegyetlensége úgy hozta magával, hogy október 6. szerencsétlen néném születésnapja volt. Az ő születésnapjának hajnala lett férje vértanúhalálának órájává. A még ítéletöket váró foglyoknak megengedték, hogy elítélt bajtársaikat még egyszer meglátogathassák. Máriássy János mint barátját és neje révén rokonát, a kivégzés előtti napon meglátogatta Dessewffy Arisztid+et; meglepően nyugodtnak találta, s ez azt a hitet keltette benne, hogy ő is, úgy, mint Máriássy maga, a halálos ítéletet csak ijesztésnek tartja, mely végrehajtva nem lesz; éppen nejének írta – az utolsó levelet; fölkelt asztalától, s derülten rázta meg a Máriássy kezét. Csodálatos végzése az a sorsnak, mely ama találkozás két részesét összefűzte: az, akinek az egyik, a halálba menő, búcsúlevelét írta, nyolc év múlva a másiknak hitvesévé lett … Azt a búcsúlevelet néném, az én tudomásom szerint magával vitte a sírba, de egy másik, melyet az áldozat a kivégzés napjának reggelén írt unokaöccséhez, Dessewffy+ Lajoshoz, az megvan; oly szilárd, biztos vonásokkal van írva, oly nyugodt, határozott intézkedéseket tartalmaz, mintha az, aki írta, csak egy rövid utazásra készült volna…” Tegyük hozzá, hogy ez az utóbbi levél Dessewffy+ Lajos lánya; Grámer Nándorné, Dessewffy Ilona szerint elveszett(Dessewffy Sándor dr. szíves közlése; lehet, hogy ennek a levélnek töredékét közli Bartha Albert hasonmásban); 1945-ben tűnt el egy lőcsei ügyvéd irodájából egy letétben helyezett levél: Dessewffy Arisztid írta Máriássy Jánosnak, és feleségét az ő gondjaira bízta benne (Újfalussy Ödön dr. szíves közlése). Török Ignác testvéréhez Pestre írt levelét állítólag Bardócz minorita szerzetesnek adta át, Láhnernénak és Knezićnének pedig Pléva minorita szerzetes továbbította férjük utolsó sorait. Poeltenbergnek 1849. szeptember 21-én apjához intézett leveléből kiviláglik, hogy szeptember 14-én is írt, de ez a levél sincs meg.