Alulírott a következőket kívánja még szíves tudomásulvételre alázatosan előterjeszteni:
A kihallgatás során említett napi nyolcvan-kilencven új puska gyártása nem alulírott igazgatása alatt, hanem a külön felállított puskagyár igazgatójának, Rombauer Tivadarnak+ a vezetésével történt – ez a puskagyár külön számadást és pénztárkönyvet vezetett –, alulírottnak csak a kész puskákat adták át, ezeket az átvételi jegyzőkönyvbe előzetes ellenőrzés után bevezették, a csapatosztályoknak előbb Nádosy+ ezredes úr utasítására, később pedig a hadügyminisztérium kifejezett parancsára adták ki használatra.
Debrecenben ezenkívül Káldor+ (Kamermayer) őrnagy igazgatása alatt több száz munkást foglalkoztató puskajavító és kardgyár működött, amely önálló számadást vezetett, és maga adta ki a fegyvereket.
Munkácson Rapaić+ ezredes vezetésével állítottak fel egy harmadik üzemet, ez is önálló számadást vezetett. Végezetül pedig Lukács+ kormánybiztos közvetlen vezetése alatt felállítottak egy, a ruházati bizottsághoz tartozó nagy kardgyárat.
Alulírott csak a nagy puskagyár által átadott, valamint a megyéktől beszolgáltatott és a nemzetőrségtől elvett katonai és vadászfegyverek, és a hadügyminiszter parancsára a budai hadszertárban átvett karabélyok, régimódi pisztolyok és különféle kardok átvételének és kiadásának számadását vezette.
Egy bizonyos Müller+ vezetése alatti második nagy puskagyár felállítására a hadügyminisztérium alulírottat 1849 júniusában Komáromba küldte – a puskagyár helyét a várparancsnokság ki is jelölte, de a további építkezéseket leállították.
Komáromban csak puskajavító műhely dolgozik, ezt hónapok óta egy százados vezeti*.
Arad vára, 1849. szeptember 17.
Láhner