12*

Damjanich János+ levele Vásárhelyi Jánosnénak+

Igen tisztelt nagyságos asszonyom!

Hogy szerencsétlenségem súlyát még jobban érezzem, anyánk ma Temesvárra ment. Nem lehet, nem szabad Emíliát egyedül tudnom, és ezért azzal a kéréssel fordulok magához, kedves nagyságos asszony, tartsa magánál szegényt, míg anyánk távol van. Gyöngéd szíve szavatolja nekem, hogy minden lehető módon gondját viseli a szerencsétlennek. Csak azt az egyet kérem, ne hagyja magára. Az ég áldása vezesse életútján, jó nagyságos asszonyom, és fogadja köszönetem és nagyrabecsülésem mindazért, amit értem és szegény szerencsétlen Emíliámért tett.

Sorsom rémületes – de remélem, hogy férfiasan fogom elviselni. – Mindnyájuknak még egy utolsó istenhozzád.

Arad, 1849. október 5.

A magát nagyra becsülő
  Damjanich




Hátra Kezdőlap Előre