Nagyságos őrnagy úr!
Ne értse félre nagyságod, ha egy kéréssel hozakodom elő – eddig is csak azért nem tettem meg, nehogy az a gyanú érjen, hogy szabadulni akarok a megérdemelt súlyosabb büntetéstől.
Mint nagyságod vallomásomból láthatta, én semmiképp sem voltam önálló vezér vagy tábornok, tegnap mégis ebbe a csoportba helyeztek át. – Nem játszottam szerepet ebben a drámában, és csak négy nappal fegyverletételem előtt rendeltek Karánsebesre. Hogyan éltem ezzel a lehetőséggel? Fegyverletételem ténye a megmondhatója. – Mégis főnöki minőségben szigorúbb fogságot szenvedek, mint többi bajtársam.
Szerencsétlen családom érdekében kötelességemnek érzem, hogy megkérjem nagyságodat – szíveskedjék a többi letartóztatott törzstiszt osztályrészéül jutó enyhébb fogságban és elbánásban részesíteni.
Nagyságod emberséges és becsületes gondolkodásában bízva maradtam nagyságodnak
1849. szeptember 27-én.
legalázatosabb szolgája
Lázár Vilmos+