Bécs, 1849. december 24.
Mihelyt november 3-i, 80 C. szám jelentéséből* megtudtam, hogy őfelsége Oroszország császára érdeklődik özvegy Damjanichné+ panasza iránt, máris írtam báró Haynau+ táborszernagynak, a magyarországi katonai parancsnoknak.
Felvilágosításaiból, melyeket tudomásomra hozott, kiviláglik, hogy a férj vagyontárgyainak elkobzása, ami Aradon történt meg, tökéletesen jogos volt a vagyonelkobzással párosult halálos ítélet értelmében, melyet erre a lázadóvezérre kimondtak. Ezek a vagyontárgyak négy szobára való bútor stb. voltak; árverésen eladták őket, és a befolyt összeg négyszázhárom forint negyven krajcár volt bankjegyekben. Ezenkívül egy asztalfiókban kétszázhárom forint ötvenkét krajcárt találtak abban a fajta papírpénzben, melyet Arad parancsnoka bocsátott ki a vár ostroma idején.
Özvegy Damjanichné+nak nincs joga követelni e két összeg kifizetését, csak abban az esetben, ha bizonyítani tudja, hogy a férjétől elkobzott vagyontárgyak közt olyanok is voltak, amelyek részben vagy egészben az ő tulajdonát képezték. Ugyanez a helyzet azoknak a vagyontárgyaknak az esetében is, amelyeket nem Aradon koboztak el Damjanich+ úr halála után.
Ha az özvegy fel tud mutatni tulajdonjogát igazoló okmányokat, biztos lehet benne, hogy panaszát gondosan megvizsgálják, és pártatlanul ítélik meg.
Fogadja stb.