Voltam gyerek, homokba játszó, |
Bámulva néztem, hogy kígyózik |
a füst a háztetők felett. |
|
Voltam diák, ki padsorok közt |
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú, |
hős, szoknyakergető, szamár… |
|
Voltam a földön bús gyalogló, |
az égen gyors kengyelfutó… |
Bölcs és bolond… Izzadva fázó… |
Mindent és semmit sem tudó… |
|
Voltam kipirult vőlegény is, |
ki csókot és mosolyt keres… |
Voltam poéta. Voltam vádlott |
és hetyke, önző felperes… |
|
Voltam fenn s lenn: ahol a bölcsőt |
s hol a koporsót enyvezik… |
Ma nem vagyok más: csupán két szem, |
mely lecsukódva könnyezik… |
|
|