Ó, mondjátok meg, hol van a helyem? |
Én kerestem, de sehol nem lelem. |
Az ég s a föld közt lengve lebegek, |
mint krízis óráján a betegek. |
|
Szemem a messzi űrre vetem én; |
sok mindent látok s mi sem az enyém. |
Kovács üllőjén cseng a kalapács: |
a keze véres, de a dala más!… |
|
Vérnek kell folyni s törjön meg az arc, |
ha tisztán csengő hangokat akarsz. |
S a test minden izomját láz veri. |
míg lelkünk tiszta hanggal gyűl teli. |
|
Az üllő mellé álljak: bús kovács? |
Hogy messzi zengjen a kopácsolás? |
Hogy jól múljanak nyarak és telek: |
a vasat verjem addig, míg meleg?… |
|
…Az én vasam kihűlt már és kemény. |
És nincs már új tűz, nincs már új remény. |
Karom ütésre görbül s pőrölyöm |
a hideg vason porrá őrölöm. |
|
|