Nem! nem erre születtem én! |
Rágódni a szürke robot még szürkébb ütemén! |
Ma a holnap szürke hályogát látni a tegnap tetemén! |
Nem, nem erre születtem én! |
|
Nem! nem az én életem ez! |
Csip-csup vizeken ez a jámbor, ki gyáván evez! |
S alig alkonyodik, már lankad, az ereje vesz! |
Nem, nem az én életem ez! |
|
Nem! nem ezt ígérte nekem |
az első márciusi szél az ablaküvegen! |
S az első álmodozás a réten, a zöld füveken! |
Nem, nem ezt ígérte nekem! |
|
Asszony, ki miattam éhezik… s kislány a karon!… |
S én mindennap a bús bocsánatkérést hadarom!… |
|
hogy én vagyok az, aki reggel ágyamból kikel! |
Délben pénzért szalad s délután pardont énekel! |
|
aki este hazaoson, akár a szégyenlős beteg! |
S: alszik a gyerek?… figyeli gondban és réveteg… |
|
Én ott vagyok, ott valahol, |
ahol a vágy és a kín testtelen ajka dalol; |
ahol a felhők széle elúszott az istenek lába alól… |
|
|