Nem ránthat a csók az alázat süppeteg ágyán |
oly mélyre, hogy férfiú: rangod agyaddal feledd! |
Nem szívhat a kárminajaknak élveteg éle |
oly forrón szivedből ki vért, hogy, Cézár, szolga legyél! |
Nem sújthat a nő csipejének omló karéjja, |
bezárva magát szigorún, hogy térdelj s mondd el imád! |
Mert isten adta a testnek, mi földön a testé |
és nincsen földi biró, míg isten méri a bort! |
S nem járhat a lábhoz a fej könyörögni, |
habár ez a láb, mint az álom, oly karcsú bokás! |
Mert nő, aki vagy a gonoszság, szép, ámde rossz a te tested! |
S mert boldog a férfi, ki nem jár |
a gonoszok tanácsa szerint! |
|
|