Lehullt az éjnek súlyos szárnya. |
Alszik a pesti bérkaszárnya. |
|
A sok meghajszolt, fáradt lélek: |
urak, nagyságák, bús cselédek. |
|
Pihen a gond, a bú, a kétség, |
ágyára nyomta a sötétség. |
|
Ilyenkor nyújtja ezüsttálon |
bő kincseit az édes álom… |
|
jegygyűrű fut a lány ujjára… |
|
Csönd… csak egy árva macska nyávog. |
|
Tegyük holnapra el a mát!… |
… Egy jaj-t hallok a falon át… |
|
|