Győzött a rossz!… Bukott a jóság! |
Álom marad, nem lesz valóság, |
sűrűn fejem körül kerengnek: |
|
Sárgán nyilaz már egy-két villám. |
Egy-két könny is már a pupillán |
És nyargal zord lován a gyors, |
sötét lovas: a rossz, a sors |
|
S én ott ülök a néma házban, |
hol oly sokat reszkettem, fáztam, |
Ülök, meggörbedt, béna férfi, |
ki már az életet nem érti, |
|
Megroppan életemnek háza, |
mint hányt-vetett hajónak váza – |
És villám s égzengés közül |
|
Az akaraton ezer zár van! |
És a rozsdás fekete zárban |
Itt már semmi se menthető! |
|
|