Az ételedhez én adtam a sót, |
az italodhoz én adtam a szomjat; |
az estjeidhez olyan altatót, |
amely a mákony ízével dacolhat. |
|
Hangod szárnyára én adtam a szót |
s a némaságod én adtam a kéjben. |
Én adtam a hazugságot s valót; |
az éjt a napban s a napot az éjben. |
|
Bocsáss meg nékem… nem birom tovább! |
Cipeld magad ruhád setét uszályát. |
A hintó eltaposta bús lovát, |
mely hűen vitte hideg éccakán át. |
|
|