Ott künn tavaszi lomb fakad, |
új szellő bomladoz a lombban: |
aludj, fiacskám, csak nyugodtan! |
Álmodj a szív vörös egéről! |
Gazdaggá lett rongyos szegényről! |
Álmodj a fényes napsugárról, |
mely proletárszivekben lángol! |
| Álmodj szelíden, csendesen. |
| Meg nem zavarhat senkisem. |
| Veled vagyunk mindannyian: |
|
Míg robotba járt az apád, |
csak szégyenét hagyhatta rád, |
azt mondták rája, hogy „ebadta!”… |
még a kutya is megugatta. |
De hallod-e, mit súg a szellő: |
Megkondították a harangot |
a „hazátlan rongy bitangok”! |
| Álmodj szelíden, csendesen. |
| Meg nem zavarhat senkisem. |
| Veled vagyunk mindannyian: |
|
Tevéled beszél most a szél. |
Te vagy az ok, te vagy a cél! |
A bölcsődön egy orkán hajt át |
s vörös katona a te dajkád! |
Az úri hintó, hogyha vágtat, |
már nem piszkol be, mint apádat: |
s a léha nőknek csipkefodra |
le nem röhög az asszonyodra… |
| Álmodj szelíden, csendesen. |
| Meg nem zavarhat senkisem. |
| Feltámadtunk mindannyian: |
|
|