Kincseket hoztál nékem, asszonyom |
a drága aranytálak roskadoznak. |
Elfáradhattál. Ülj le és pihenj. |
Már este van. A fények oszladoznak. |
|
A kályha mellett megleled helyed, |
s egy korty italt a csillogó pohárba |
s ha majd leszáll az éj, elalhatol, |
itt nem zavar meg külvilági lárma. |
|
Én majd kis lábad elé borulok |
és megőrízlek, mint az éber dajka. |
S halkan dalolgatva majd feltűzöm |
a csillagokat éjsötét hajadba. |
|
… E csillagokat adom én neked |
a kincsekért, miket hoztál, cserébe. |
Hogy örökös fény ragyogjon reád, |
a férfihűség ritka éterébe! |
|
|