Válts utat: arra jöjj, amerre én! |
Bozótos sziklaszakadék peremén! |
|
Nem én: a szigorú sors mondja ezt, |
mely hozzám ragaszt és el nem ereszt. |
|
Születtél – s utamba vetett a por. |
Most már a szél is karomba sodor. |
|
Férfi csak így tehet, hogyha erős! |
Így tesz majd az utód. Így tett az ős. |
|
A kar mind bezárul: arra való! |
Ha jő a férfi, az asszonyfaló! |
|
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled. |
Rejtsd el a szívembe szégyenedet. |
|
Tiéd a férfi. A szégyen enyém, |
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén… |
|
|