Ha most idejönnél és látnád a hóban |
sötét kanyargással a vért olvadóban |
|
Ha most megismernéd a téli zimankót |
és látnád a sorban elbiccenő mankót |
|
Ha látnád zokogva lehullni a nőket, |
s a földből születni a friss temetőket |
|
A könnytől, a gyásztól elcsuklana hangod – |
eldobnád magadtól szelídszavu lantod |
|
|