Látnod kellene: hogy hullok magamba, |
e szeptemberben hogy bujok el. |
Látnod kellene: hogy gyúl ki naponta |
|
Látnod kellene: hogy ér meg szememben |
ezer fürt dús szőlő. S hogy ég |
a váradi vörhenyes hegyeknek mellén |
sok régi nyomunk egyre még. |
|
Látnod kellene: hogy húz a Kőrös, |
hogy úszom rajt: vérező madár. |
Látnod kellene: hogy ködlik hörögve |
|
Látnod kellene mind, amit látnak |
szemeim, e befordult szemek. |
Látnod kellene dolgokat, amelyek |
|
mint friss sír ölében a holt csecsemő, |
mely bús nő ölébe fogant; |
s miket dobogva zár le szemem fedele, |
|
|