Ó, hogy rohannék én most Áfrikába, |
üldözni buggyos török bugyogót! |
Rikoltanám: éljen Tripolitánia! |
S egy buja török ledöfne utána. |
|
Ó, hogy rohannék kipirulva, szótlan, |
alélt szivemmel forró partokon. |
Lerongyolódna görbe kardtokom |
és meghalnék egy keserű bozótban. |
|
Ó, Áfrika, halál viaszkenőcse! |
Ó, pergő por, ó, fekete vadon! |
Egy magyar ifjú, alig harminc éves, |
eltorzult léttel rólad álmodom. |
|
Fekete nőid fanyarfényű bőrét |
szemem egy magyar lányra veti át. |
És csókolom a bronzos bőr zamatját |
s a messzinél is messzibb lányt: Meát. |
|
|