Mindenki mást-mást félt a gáztól. |
Van, ki gyermekeit s nejét. |
Van olyan is, ki egyszerűen |
|
Van, aki szerelmekre gondol, |
Vagy arra, hogy nem lesz miniszter, |
|
Van, ki a kultúrát siratja |
verset, zenét, képet meg drámát |
s a szobrokban a gráciát. |
|
Mindezen túl nekem az fáj még, |
mit gondol majd az emberekről |
hű pajtásom, a kiskutyám. |
|
|