Mindig féltem a szomjas toroktól. |
A kábító, nehéz boroktól. |
S a mélyen zengő tudós és bölcs, |
titkos hatalmu doktoroktól. |
|
Mindig féltem a női szemtől, |
az áhított nagy szerelemtől, |
legédesebb veszedelemtől. |
|
S – ma is… be szomjas még a torkom! |
S a borral is akad még dolgom. |
S patikaszernek, szerelemnek |
nehéz porát szivembe hordom… |
|
Megállok most a téli szélben: |
S lám, mindent, mindent megtaláltam, |
amitől oly reszketve féltem… |
|
|