Mondod: szívig beteg vagy és keserű a szád? |
Mondom: ha jégvirágaidat leolvasztanád!… |
|
Mondod: szerelmi kínból sok volt már, ami volt? |
Mondom: szerelmi kínból elég sohase volt! |
|
Mondod: gonosz a napfény s alattomos a hold? |
Mondom: mit még rabolhatsz, rabold szivem, rabold! |
|
Mondod: a kéj elárul s a forróláz lehül? |
Mondom: szent, aki elmegy, de jó, aki leül! |
|
Mondod: a kézsimitás halotti induló? |
Mondom: halottas házban zokogni, ó, mi jó! |
|
Mondod: elájult szíved lakat az ajkadon? |
Mondom: sziveddel csókolj s ajkaddal verj agyon! |
|
Mondod: a régi szerelmek avarján nől a fény? |
A tetszhalál halálos betegség! – mondom én; |
|
az ember ajka néma s keresztbe tett kezét |
|
|