Az ablakomon karcsu jégvonalkák, |
fagyos mosollyal rámköszöntenek. |
A reggel fagyos, merész pattanással |
megint kinyílott, mint a nagy sebek. |
|
Álomszuszékos, puha gördüléssel, |
fordulok a falnak: ott van még az éj; |
elbujt a párna tüzes, forróságos, |
panaszos, jajjos ráncai közé. |
|
Kezem pihen a falnak szürkeségén. |
Hajam szemembe hullt, a szám csukott… |
…Talán most, talán most fogok aludni… |
Csitt! A nap a fejem alá csuszott… |
|
|