Reggel

Az ablakomon karcsu jégvonalkák,
fagyos mosollyal rámköszöntenek.
A reggel fagyos, merész pattanással
megint kinyílott, mint a nagy sebek.
Álomszuszékos, puha gördüléssel,
fordulok a falnak: ott van még az éj;
elbujt a párna tüzes, forróságos,
panaszos, jajjos ráncai közé.
Kezem pihen a falnak szürkeségén.
Hajam szemembe hullt, a szám csukott…
…Talán most, talán most fogok aludni…
Csitt! A nap a fejem alá csuszott…



Hátra Kezdőlap Előre