Széttárt, nagy utcák; külvárosi ebcsahos útak; |
cellaízű, mohos szobáknak kalandosan összeverődő ára. |
Hajnali lenyugvás; ébredés szürkén, álmosan, este: |
veletek is leszámoltam, végeztem, – valahára! |
|
Egy szoba, egy kopott, súlyos ruha és egy lány! |
Egy út: haza, törődve, reggel és egy: az estbe, egyformán álmos. |
Öltözködés sietve: miért? Gyors ágybalépés: mivégre? |
Tegnap és Holnap: élők. A ma mindig magányos! |
|
Megvetett ágy ne pörgessen rám tátongó, huzavona álmot! |
Falon ne lógjon egyetlen kabátom, amelyben nyögve járok! |
Ajtó ne álljon útat ijesztőn, lesve, míg rátalál az öklöm. |
|
Beléalszom magam az utcán a tegnapból a mába; |
testem vonagló búja fúljon kabátom sötét vonalába, |
míg enmagamtól envégem, ennyugalmam csöndben elöröklöm. |
|
|