Még az utolsó asszony hiányzik, |
az én forró, bús életemből: |
elmegyek ma egy halovány házig. |
|
Ablaka csipkés, nyitva a szélnek. |
Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más |
senkise látja, mint én, oly szépnek. |
|
Azt hiszem, érzi: ő lesz utolsó |
csókom, keservem, büszke bukásom: |
vérszinű borból utolsó korsó. |
|
Erre az útra bízom a lázom… |
Elmegyek ma a legutolsóhoz |
s – lemondok róla. De megbabonázom! |
|
|