Ezek fognak korán megölni, |
amikor véremtől idegen vérből |
hörpintek, hogy holnapig éljek. |
|
Mert szintelen csók a vándor csókja, |
mit elejt az uccai sárba. |
De kell az a csók, mert duzzad a sár, |
és az út belefúl a mocsárba. |
|
Szentek a fáradt pilláju nők, |
a lomhavérüek, a nyiltak. |
De az ablakon át egy tiszta leány |
a csókokra be-bekacsintgat. |
|
És tiszta kezét ajakára teszi |
s megszámlálja csókunk a sárban. |
A megvert szivü hímek reggel ezért |
szédülnek el oly halaványan. |
|
Ez veti szét a függönyöket |
a sok bánatos vándori nászon. |
Átkozott minden tiszta leány |
és áldott legyen minden idegen vászon! |
|
|