Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem |
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév. |
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen, |
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év. |
|
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz, |
behúnyt szemmel felékesítelek. |
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz, |
e messzi ágy mélyén is rádlelek. |
|
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom, |
mint akkor, a kis pesti rossz szobában, |
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam. |
|
Dicsőülten karom épp úgy kitárom, |
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen… |
S öklöd drága ütését épp úgy érzem. |
|
|