A papíromon rengő, buja mondatok |
S a papíron át a tekintetem |
ráhull egy mezítelen női karra, |
|
mely valahol, a messzi távlaton |
ott kígyózik egy szép fiú nyakában. |
És hallom, ahogy pattog a parázs |
egy rue de Lorette-beli kis szobában. |
|
Csak írni, írni! Pénzt kapsz érte majd! |
Magyarra fordítani a szerelmet! |
A könnyű csipkét, mousselint, ölelést, |
amelyre gyengéd szép szavak felelnek… |
|
és csókot, amely bódít, mint a mák… |
S megindul a batár s ők benne ketten. – |
Ó, édes csöppnyi párisi rimák |
|
|