Egy életről szeretnék énekelni, |
egy életről megható éneket. |
|
Egy életről szeretnék énekelni |
szelíd dalokat, édesem, neked. |
|
Egy életről, amely virágban állott |
s valami nagy betegség szállta meg; |
|
s amely a földi édent sose látta, |
ki élte: nem a mennyországba megy. |
|
Ha hárfa volna zsibbatag kezemben, |
dalom remegne, mint a bús szivek. |
|
Hegedűn hogyha dalomat kísérném, |
a könnyje hullna ki mindenkinek. |
|
Ha kürtön fújnám alkonyati órán, |
talán – talán te is meghallanád… |
|
De szívemen, e gyászdobon, a hangok |
tompán verik az életem dalát… |
|
|