Hol ólálkodtam oly sokat: |
|
hol romlott lettem és beteg, |
|
Hunyorgó szemmel néz felém |
a fakó flaszter két felén |
|
Egy kis szőkével jártam itt, |
ott meg egy barna szemeit |
|
Fölcseng a sok szép régi dal, |
be könnyű voltam s fiatal, |
|
Csak lelkesedtem mindenért, |
|
Így májusban, ha jött az est, |
be megbámultalak, te Pest! |
|
És ó, hogy kellette magát |
míg tátott szájjal álltam… |
|
Hej, pesti ucca, pesti kő, |
elszállt felettünk az idő |
|
Ne törődj vélem: régivel. – |
|
|