Fájdalmas mélyből s felleges magasból |
ím, hallgassátok megfagyott szavam! |
Mindent kiszívott lelkem hőfokából |
e mai kor, melynek zord arca van! |
| S míg a barátok jobb kezet kínálnak, |
| tudom, a balban ott van a gyilok… |
| Fájdalmas mélyből s felleges magasból |
| szavam felétek még dörögni fog! |
|
A fényességben, vajj, ti mit kerestek? |
hol az igazság lakozik szüzen! |
Én meg se látom, ha egy nap elestek, |
az öröklét tinéktek nem üzen! |
| Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát, |
| a végtelen sugára a világ! |
| És biztos útat keres, aki gyönge – |
| de az erős fütyülve nekivág! |
|
Kuckóban éltem mindig egymagamban |
és elfordultam, hogyha jöttetek! |
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok, |
én gőggel nézek el fölöttetek! |
| Csak bömböljetek ünnepi menetben |
| lefüggönyözött ablakom alatt! |
| E szegény kornak bús, fekete lantja |
| az én kigyulladt kezemben marad!… |
|
|