Némely magyar költőkhöz

Fájdalmas mélyből s felleges magasból
ím, hallgassátok megfagyott szavam!
Mindent kiszívott lelkem hőfokából
e mai kor, melynek zord arca van!
 S míg a barátok jobb kezet kínálnak,
 tudom, a balban ott van a gyilok…
 Fájdalmas mélyből s felleges magasból
 szavam felétek még dörögni fog!
A fényességben, vajj, ti mit kerestek?
hol az igazság lakozik szüzen!
Én meg se látom, ha egy nap elestek,
az öröklét tinéktek nem üzen!
 Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát,
 a végtelen sugára a világ!
 És biztos útat keres, aki gyönge –
 de az erős fütyülve nekivág!
Kuckóban éltem mindig egymagamban
és elfordultam, hogyha jöttetek!
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,
én gőggel nézek el fölöttetek!
 Csak bömböljetek ünnepi menetben
 lefüggönyözött ablakom alatt!
 E szegény kornak bús, fekete lantja
 az én kigyulladt kezemben marad!…



Hátra Kezdőlap Előre