Élet virága: karcsúság…

Éteri kártyalapra rajzol
gondolatom sudár ecsetje:
sovány nő… karcsú, lenge szár,
melytől öles a kertek kertje!
Halvány szivemre, hűs ecsettel,
melyből a fénynek lelke árad…
Szellők ölelték áldottá
szent pillanatban az anyádat…
Lábad izmában ifjú őzek
kecsessége lejt a mezőben…
És lenge ritmusod: a dallam,
vad rímekkel ölelkezően…
Ó, jaj, úgy szorítlak magamhoz,
mint dzsungel vadja a faágat,
amelyből ősi ösztönére –
mézgák langy arómája árad…
Vállad hűvös vonalja: erdőm,
melyben lelkem magát kiéli…
És fehér körte-kebled a
hegedű, mely vágyam zenéli…
Vékony karod között kiszökken
a boldogság jajja belőlem…
Élet virága: karcsúság,
halálig el ne szállj előlem!…



Hátra Kezdőlap Előre