gondolatom sudár ecsetje: |
sovány nő… karcsú, lenge szár, |
melytől öles a kertek kertje! |
|
Halvány szivemre, hűs ecsettel, |
melyből a fénynek lelke árad… |
szent pillanatban az anyádat… |
|
kecsessége lejt a mezőben… |
És lenge ritmusod: a dallam, |
|
Ó, jaj, úgy szorítlak magamhoz, |
mint dzsungel vadja a faágat, |
mézgák langy arómája árad… |
|
Vállad hűvös vonalja: erdőm, |
melyben lelkem magát kiéli… |
hegedű, mely vágyam zenéli… |
|
Vékony karod között kiszökken |
a boldogság jajja belőlem… |
halálig el ne szállj előlem!… |
|
|