Hiába halt meg, aki meghalt! Zölden |
csillog a friss rügy zsíros feje. |
A napfény meg nem kérdi: vajjon |
sötét-e a halottnak sírhelye! |
|
Hiába ment el, aki elment! Fénylő |
világgá lesz ez a sötét világ! |
a mandolafa fehér köntöséből |
csak sötét árnyék, mi a sírba vág. |
|
Hiába múlt el, aki elmúlt! Itt fenn |
a rosszaság vidáman szüretel! |
S tavaszi gőzben és tavaszi vérben, |
a szégyentől a szív nem süllyed el! |
|
Hiába minden! Nagy úr ez az élet! |
Nagy úr, mert süket és nagy úr, mert vak! |
Már meg sem értik mások, csak az édes |
xylofon-ladyk s hetyke jazz-urak! |
|
|