1
Mikor már minden szín elillant: |
este felsrófolom a villanyt… |
|
Tinta… toll… papír… bús sorok… |
|
S hajnalban, mikor szegény, fáradt |
szívemmel vágyódom utánad: |
|
könnyem fut át a sok soron… |
És a villanyt lesrófolom… |
|
|
2
Ne nyújtsd ki messzire karod, |
mert semmit sem találsz, s kifárad! |
|
S a szerencse?… csak talmi kincs: |
rossz vendég, ki halálig várat… |
|
csak hagyd te tűzpirosra érni! |
|
Csak az árnyékokat kutasd, |
ha a színt akarod elérni… |
|
|
|