Villany

1

Mikor már minden szín elillant:
este felsrófolom a villanyt…
Tinta… toll… papír… bús sorok…
És aztán terád gondolok…
S hajnalban, mikor szegény, fáradt
szívemmel vágyódom utánad:
könnyem fut át a sok soron…
És a villanyt lesrófolom…

2

Ne nyújtsd ki messzire karod,
mert semmit sem találsz, s kifárad!
S a szerencse?… csak talmi kincs:
rossz vendég, ki halálig várat…
A messziség virágait
csak hagyd te tűzpirosra érni!
Csak az árnyékokat kutasd,
ha a színt akarod elérni…



Hátra Kezdőlap Előre