A kertek most már álmosak…

Szalad a koraőszi szél
a burgonyaföldeken át.
Viszi az élet illatát.
Viszi a mély, fanyar szagot,
az üdvösséget és a bút…
Ez a kanyargós, örök út…
A kertek most már álmosak;
már kéken andalg a sövény
hűs réseiben a kökény.
Ő lesz az úr maholnap itt:
a csípős, meggondolt, a bölcs,
a szerény kései gyümölcs…



Hátra Kezdőlap Előre