Ëgy árvát kűdöttem hëzzád, hű szerelmem! |
Kire titkon bíztam írott küs levelem, |
Nem is mertem, szűvem, főjegyözni nevem, |
Hogy tudtam, házadnál vagyon ëgy irigyöm. |
|
Mézzel folyó szókkal szűvem hibát talát, |
Mett rózsás kertödbe más rendököt kaszál, |
Vetött nyoszolyádba idegön is mëghát, |
Kiér az én szűvem szerelmödtől mëgvát. |
|
Hëzzám, hű szógádhoz ha igaz nem vótál, |
Légy igaz már ahoz, akihöz pártótál, |
Hëzzám ha hűségöt csak szénnyel* mutattál, |
Isten lögyön veled, ki tőlem megvátál. |
|
Tégödöt az Isten mindön jóval ádjon, |
A te szűved soha búra ne találjon, |
Mind égből a rózsát, harmattal újittson, |
Mégis a szeretet hótig mëgmaradjon. |
|
Veled üsmeretös ha nem löttem vóna, |
Bánatot szűvemön nem viseltem vóna; |
Ha szűvem szűvedér nem szakadott vóna, |
Rózsaszényű arcám mëg sem hërvadt vóna. |
|
Ajtódot, kapudot bézárhadd előttem, |
Mett hëzzád mönésöm nem esik mëg könnyen, |
Ëgy virág se ejtse terëád virágát, |
Éjeli hódom is vonja mëg világát. |
|
|