[Ëgy árvát kűdöttem hëzzád, hű szerelmem!]*

Ëgy árvát kűdöttem hëzzád, hű szerelmem!
Kire titkon bíztam írott küs levelem,
Nem is mertem, szűvem, főjegyözni nevem,
Hogy tudtam, házadnál vagyon ëgy irigyöm.
Mézzel folyó szókkal szűvem hibát talát,
Mett rózsás kertödbe más rendököt kaszál,
Vetött nyoszolyádba idegön is mëghát,
Kiér az én szűvem szerelmödtől mëgvát.
Hëzzám, hű szógádhoz ha igaz nem vótál,
Légy igaz már ahoz, akihöz pártótál,
Hëzzám ha hűségöt csak szénnyel* mutattál,
Isten lögyön veled, ki tőlem megvátál.
Tégödöt az Isten mindön jóval ádjon,
A te szűved soha búra ne találjon,
Mind égből a rózsát, harmattal újittson,
Mégis a szeretet hótig mëgmaradjon.
Veled üsmeretös ha nem löttem vóna,
Bánatot szűvemön nem viseltem vóna;
Ha szűvem szűvedér nem szakadott vóna,
Rózsaszényű arcám mëg sem hërvadt vóna.
Ajtódot, kapudot bézárhadd előttem,
Mett hëzzád mönésöm nem esik mëg könnyen,
Ëgy virág se ejtse terëád virágát,
Éjeli hódom is vonja mëg világát.



Hátra Kezdőlap Előre