Kövecsös víz mellett palántált* viloja |
Nem szereti helyit, ki akar ajszani; |
Ki këll onnat vönni, el kë’ palántálni*, |
Talán mëgfogonik az én szöröncsémre, |
|
Neköm örömömre, másnak bujszujára. |
Fölütték a zászlót kapum féfájára, |
Mëgütték a dobot szűvem fájdalmára. |
Neköm örömömre, másnak bujszujára. |
|
Öngedd* meg, édösöm, hogy üljek ölödbe, |
Két kicsi kezemöt tögyem kebelödbe! |
Nem bánom, édösöm, ülj a göröbenbe, |
Két kicsi kezedöt tödd az égő tűzbe. |
|
Adj ëgy csókot, szűvem, útikőtségömre, |
Mikor vijszajövök, százat adok érte! |
Adjon apádurad, osztán anyádajszon, |
Én bizon nem adok ezön a tavajszon. |
|
De mégis mikor löjsz vijszafordulásod? |
Mikor végezöd el hojszú útajzásod? |
Mikor a vadlúdak görögül beszélnek. |
Azt te tudod, rójzsám, hogy sohasem löjsz mëg. |
|
Mikor löjszön, rójzsám, vijszafordulásod? |
Mikor végezöd el hojszú útajzásod? |
Mikor ëgy szöm* búzán száz kalongya löjszön. |
Azt te tudod, rójzsám, hogy sohasem löjszön. |
|
Mikor löjszön, szűvem, vijszafordulásod? |
Mikor végezöd el hojszú útajzásod? |
Mikor ëgy szöm* szőllőn száz vidör bor löjszön. |
Azt te tudod, rójzsám, hogy sohasem löjszön. |
|
|