Az én édösömnek dombon ülő háza, |
Hat karikán forgó csikorgós kapuja, |
Boglár az ajtaja, bádog a ház fődje, |
Gyontáros asztala, tűkör a tűzhelye, |
|
Pappiros a padja*, éveg* az ablakja; |
Nözz ki, rózsám, réta*, ki kalongyál* tova, |
Neköm úgy tetszenék, mintha Pista vóna. |
|
| Ha nem szereti, szomorodjék. |
|
|