[Elmënt Jancsi katonának…]*

Elmënt Jancsi katonának,
Vége lëtt az aratásnak;
Vége lëtt szëgén fejemnek,
Mëg këll szakadni szűvemnek.
Be sokszor mëgcsókolálak!
Be sok éjjel virasztálak!
Puszta már nekëm a világ!
Mind böjtbe az erdei ág!
Lehajlott a nyírfa ága;
Oda szűvem bódogsága!
Fejemët fël sem emelëm,
Míg Jancsimot fël nem lëlëm.
Elvitték őt szëmëm elől,
Árva vagyok mindënfelől;
Ezt én sokszor mëggondoltam,
Még álmomba ës mëgláttam.
Mind ëgy árva járok-kelëk,
Éjjel-nappal sok bút nyelëk,
Két szëmëmmel addig sírok,
Míg búmnak végire jutok.



Hátra Kezdőlap Előre