[Száraz fűre dërës harmat hulladoz…]*

Száraz fűre dërës harmat hulladoz,
Édës lovam, ne ëgyél, met* bajt okoz:
Inkább selyëmkantárt vëszëk fejedre,
S bársonnyerged lësz, csak hordozz kedvemre.
Kemény száraz galyok fëdik az útat,
Édës lovam, lábod mëg ës botolhat;
Haj! de repülj velem rózsám házáig,
Hogy ne fájjon szëgén szűvem sokáig.
Fényës csillag kezd rogyogni* az égën,
Olyan tisztán nem tündöklött már régën;
Fényës csillag, rogyogj* nekëm odáig,
Hogy sëtétbe ne ballogjak sokáig!
Csillámlik az Ót folyása messzüről,
Talám ki ës öntött már a fészkiből;
Hej! Ót vize, ne öntsd el az utamot,
Hogy ne féjtsem* lovamot és magamot!
Ablak előtt gyënge világ csillámpol*,
Mellette szép barna lëán szunyákol
Barna rózsám, ne szunyákolj, jere ki,
Kedvesëd már rég vár tégëd ideki!



Hátra Kezdőlap Előre