Csudálkozom, drága kincsem, dolgodon, |
Másnak adtad hűségedet, úgy hallom; |
Így hát a mü szerelmünknek vége lett, |
Vajjon konkolyt müközinkbe ki hintett? |
|
Emlékezz rá, drága rózsám, mit szóltál, |
Mikor egyszer velem vótál; mit mondtál, |
Hogy hű léssz mind hótodig, azt ígérted, |
Éntőllem is, hogy hű legyek, azt kérted. |
|
Csapodár vót a te szűved s változó, |
Szüntelenül mások után hajlandó; |
Hű vótam én, s az is leszek mindvégig, |
Míg egy csepp vér foly erembe, éltemig. |
|
Már most kérlek, hogy gyűrűmöt add vissza. |
Nállam is van egy kisruhád, vedd vissza; |
Mondj le rólam örökösön, nem bánom, |
Hűségemet én is másnak ajánlom. |
|
|