CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Uff király
Nemes szívű Artúr
"Arany Alma"
A királyné költője
Hazugság az őszről
Három ezüstlakat
Krisztina ismeretsége
A fájó szív, 66-ban
Bánat
Gázláng
A nápolyi királyné
Múló évek Bécsben
A sajátságos nő
A nemzet bárója
Setét út Zöldvárról
Négyszáz korona
Lenke lenge emléke
Az udvarhölgy sajátságos kalandja
A nagyasszony ballépése
Bánati útja
Lesben, Estellára
Estve Fáni vendégei
"Reszt in Peszth"
Tótágas
Verbénai, vagy egy pesti polgár megtérése
A gyertya egy tiszta házban
Cecil csínyje
A ház, ahol a lámpás ég
Az utazó története
Vajon gondol rám?
Elaltatott kastély
Az óratorony
A nő, akiért szenvedünk
Őszi utazás
Amadé, egy szerencsétlen játékos
Józsefvárosi emlék
Litánia
December, öregember...
Szilveszter fiam
Boldog élet titka
A madárijesztő szeretője
Az útitárs halk hangja
"Szerecsenfő"
Az akasztott ember
A betyár álma
A bolondok kvártélya
Farsangi Pál különös kalandja
Egy árnyék
Ismerősömet megseprűzték
Az óbudai szívhalász
Egy titok
Egy régi adoma
Öregemberek utcája
Józsefváros
Sándor tér
József utca
Hogy vész el a hitel?
Régi pesti svindler
Harras Rudolf közkatona egyik története
Ferencvárosi emlék
Útszéli feszület
Újhold
Telihold
Ősz utca
Bánat utca
Átjáróház
Regényesi
Don Miguel
Találka
Pest gerlicéje
Halotti torról való történet
Egy regényes úr felsülése
Kisvárosi kézimunka
Bartolomini
Mese Petőfiről
Vidéki kisasszony szeszélyei
Álom Béla
Cigányálom
Rozina álmai
Költözködik a papucs
Az életmentő udvarias
A gazdag haldokló
Haldokló körüli szerelem
Özvegyasszony virága
Párviadal előtt kerüld a nőt
Lágy hónapban kemény a rák
Nyári éj a szigeten
Ószerelem
Fehérvári
VI. Ferdinánd
Papucs penzió
Úriember a fatetőn
A színész levele
A bankóhamisító
Cigánykacsa szerencséje
Angyalka tollpihéi
Mi történt az éjjel?
A földön ülő nő
Ne olvassunk idegen leveleket
Z. A. udvarhölgy szeszélye
"Még ma megölöm magam"
Az esztendő kétszázhetvenedik napja
"Becsali" csárda
A táncosnő és a Luca széke
Nemesi kaszinó
Szindbád megtérése
A szentimentális férfiak
Addig ér az ember valamit, amíg a szüleje él
Az életmentő kékfestő
Útnak, szónak, házasságról való tanácskozásnak nincs vége
Útközben
Pénzzel járják a búcsút
Tollfosztásban nem szakad meg az ember
Sok bába között elvész a gyerek
A tetszhalott
Hogyan lehet megszabadulni a kísértetektől?
Nem veszik a lovat csupán a szőriért
A beteg nő
A paradicsomfolt
A ködmönös nő
Iszkiri
A balatoni sellő
A szerelem lexikona
A legjobb olyan asszonyt elvenni,
akinek első urát felakasztották
Vadkörtefa
A dobogó szív simogatása
Valamely szívhez szóló történet
A szakácskönyv és a játékosbolt
A vendéglátás
Az eljegyzés
Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel
Az üveglopó
Fülszöveg
Asszonyszöktető arszlánok, hajdani szerelmük nyomait kutató hősök, kisvárosi érzelmes emlékeket fölidéző férfiak, régvolt szerelmek után sóvárgó asszonyok, elmulasztott alkalmakat sirató megöregedett nők - ők Krúdy novelláinak halhatatlan alakjai. Csöndes lemondás, halk szomorúság - ez a Krúdy-novellák hangulata. Kocsmák, fogadók nyírségi tájak, józsefvárosi terek, utcák, óbudai sikátorok - ezek a helyszínei történeteinek. Történetei pedig: hiába várt találkák, remélt vagy álombeli újraélt szerelmek, csalódások, öngyilkosságok, áhított és megvalósult nagy kalandok. E novellák társaságában született - csaknem tíz év után - a Szindbád-novellák újabb ciklusa, a Szindbád megtérése. Közmondásszerű bölcsességeket rejtenek már a novellacímek is. Szindbád fiával indul útra, hogy fölidézze a véglegesen elmúlt ifjúság színhelyeit, alakjait, eseményeit. Tanító utazás ez, józan, keserű; a hétköznapi valóság fölmutatása. Szindbád számára önigazolás a kalandok sora: jelenléte már nem kelt olyan föltűnést, mint korábban, bár ellenállhatatlan, hősszerelmes korából még elevenen él a kép a régi asszonyokban. Az öregséget, a magányt akarja Szindbád elkergetni magától, de a köznapivá vált világban a régi kaland már visszafordíthatatlanul a múlté lett. Útközben a világot mutatja be fiának, az élet, a szerelem jelenségeit magyarázza az ifjúnak, a mindennapi élethelyzeteket, a szerelmi fortélyokat. De a valóság kegyetlen: az öregedő Szindbád szánalmas, kopott figura, szorongó ember, sem a fia oktatására szánt példázatokkal, sem a régi színhelyek, barátok, szerelmek fölkutatásával nem tudja megismételni régi hőskorát. Talán már nem is akar mást, csak nyugalmas öregséget. Útjának végén így ér el Hortobágyi kisasszonyhoz: "Igen itt írom meg mindazon szenvedéseim történetét, amelyek miatt öreg és beteg ember lettem... Majd vakaródzik némely asszonyság, ha megtudja irataimból, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem!" Hortobágyi kisasszony házában azonban Szindbád eltöri az üveglopót, és még azon az éjszakán megszökik. Hiszen a kisasszony csak olyan férfihoz mehet feleségül, akire nyugodtan rábízhatja a mostanában drága portékát...