Petrarca hatodik bűnbánati zsoltára

(Festetich-kódex, 1494-1495)

Megszállottanak engemet én ellenségim, igen forgatván sokféle gerelyekkel. Meglankadtam, bódogtalan, és igen megrettentem, halálnak féleme állapott énrajtam. Könyöklöttem én pálcámra, és mondtam: imé, megszenvedém, s meg nem csökkeném*. Nem tekéntettem naptámadatra, sem honnag kellett volna segéjtséget vártam, sem miként méltó vala reménlettem. Azért az gyámol*, kire könyöklettem vala, engemet hirtelen meghagya, és én hanyatt-homlok földre esött vagyok.

Megismertem, leesvén, mely betegül állottam volt.

Tolvajok szökének leesöttre, megfosztának engemet sok kazdagságoktól, gyűjtöttekről énnekem igen messzünnen, evvel és vérrel megszörnyéjtének engemet, igen nehéz sebekkel megtökéjtének engemet*, holt-elevenen és mezéjtelenen hagyának az kietlenben, fejemet és én mellemet általverék, még én szivemnek alatta kereskedtenek keményben. Ott az seb avolással megrothadott*, én életemnek félök. Ott te kezeidet, Uram nyótsd reá hamarsággal, mert élsz, én Idvezítőm, és ezt látván magasságból, hallgattál és szenvedted, mert én érdemlettem. Irgalmazsz talántán, sem szenveded végiglen, mert tenmagad hatalmas vagy törvényt vetni halálnak. Te megfogod hóhérokat én halálomtól, mert tebenned reménységem nagy vagyon, te idvezítesz engemet  kegyetleneknek kezeiből. Dicsőség Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, miként vala kezdetben és ma is mindenha és örökkül örökké. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre