Te Deum*

(Peer-kódex, 16. század eleje)

Isten, téged dicsérönk, téged urunknak mi is vallunk. Téged örök Isten minden földi állat dicsér, teneked mennyei angyelok és mennyei fejedelmek, teneked kerubin és szerafin mindenkoron énekelnek, szent Isten, szent Úristen, dicső kerál, teljes mennyország és föld felséges dicsőségeddel.

Téged apostolok tarsággal dicsérnek*, téged szent próféták vigassággal dicsérnek, téged kínvallott mártírok, kik éretted megholtak, téged ez világ szerént anyaszentegyház dicsér, felséges magasságnak ő istenét, mi tisztelendő uronk egyetlen egy fiadot. Szentlelked minket megvigasztaljon, te Krisztus vagy, dicső kerál, te Atyaistennek vagy örökséges fia, te megváltásra emberséget felvenni Máriának szent Méhét nem utálád.

Te örök halált meggyőzvén mennyei szent kapukot nekönk megnyitál. Te ülsz Istennek jobbjára, atyának dicsőségében. Hiszönk eljövendő bírónak Téged, azért, uram, mi kérönk, hogy minket segélj, kiket szent véreddel megváltál, szentid közé örök dicsőségben minket számlálj. Üdvözítsed te népedet, Uram Isten, és megáldjad te maradékidat. És tarts meg minket és el-felvigy az örök dicsőségben. Minden naponként téged Úristen dicsérönk és Uram, te nevedet örökké, mindörökké dicsérnék.

Méltólj*, Uram Isten minket őrizned ez napon bín nélkül, légy irgalmas, Uram Isten bűnösöknek, légy irgalmas nekönk, legyen te szent irgalmasságod mihozzánk, mert minékönk te vagy oltalmunk. Tebenned hiszönk, Úristen, azért örökké mi élünk. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre