Szent Dorothea rózsái

(Cornides-kódex, 1514-1519)

Vala Szent Dorothea asszony tökéletes szerelmű Istenhez, mert Krisztusnak szerelméért halált szenvede. Ez kedég igen tökéletes szerelm. Mert miképpen magyerázó írás mondja Szent Pál mondásán, hogy tökéletesb szeretet nincsen sem egy, ennél, amely szeretetre az szent mártírok jutottanak, hogy az Úristenért meghalának. Ezenképpen Szent Dorothea asszony is halált szenvede az Úristenért. Mert Szent Dorothea asszonyra adaték szentencia, hogy az ő szentséges feje elvágatnék. És mikoron az várasnak kőfalának kivőle kivitetnék Szent Dorothea asszony, látván őtet Teophilus, az országnak főítílőmestere, olyha megmevetvén* kéré Szent Dorothea asszonyt, hogy ő neki küldene az ő jegyesének kertéből rózsákat és almákat. Szent Dorothea asszony kedég fogadá, hogy megküldi.

Mikoron Szent Dorothea asszony jutott volna az nyakvágó helyre, kéré az Úristent mendenekért, hogy valakik az ő kénjának megemléközetire az ő innepét tisztelnék, vagy az ő kénjáról megemléköznének, mendenben idvezéjtetnének, meghallgattatnának; gyermekszülő asszonyállatok kedég az ő nevét híván, az ő fájdalmakban érezzenek hamarsággal való segedelmet; és mendenek, kik az ő haláláról, kénjáról megemléköznek, haláloknak idején nyerjenek menden bűnekről való töredelmességet és bocsánatot. És íme, szózat hallaték mennyországból, mondván: jövel, én választottam, én jegyesem, mendeneket, kiket kértél, megnyerted! Szent

Dorothea asszony kedég az ő fejét lehajtá az nyakvágónak előtte.

És íme, jelenék őneki egy gyermek, ki vala bársonnyal megöltöztetett, mezéjtelen lábakkal, és vala szép fodor haja, kinek ő ruháján valának aranyos csillagok, hozván ő kezében kosárkát három rózsákkal és három almákkal. Kinek monda Szent Dorothea asszony: Kérlek, én uram, hogy vigyed ezeket az rózsákat és ez almákat ez kosárkában Teophilusnak. Az nyakvágó elvágá Szent Dorothea asszonynak szentséges fejét Ur születeti után kétszáznyolcvanhét esztendőben, február havában, Diocletianus és Maximianus császároknak idejében. Ezen: képpen ez szentséges szűz és mártír, Szent Dorothea asszony, szenvedé az mártíromságot az ő szerelmes jegyeséért, kit mindenkoron szerete, kévána és megkerese és meglele.

Teophilus kedég ez időben áll vala az fejedelmnek palotájában. Tahát íme, jelenék Teophilusnak ez felül megmondott gyermek, kezében hozván az kosárkát az rózsákkal és almákkal. Felfele hívá Teophilust és monda neki: Ez rózsákat ez almákkal küldette teneked az én húgom, Dorothea, az ő jegyesének paradicsomából, kertéből. Ezeket mondván ez gyermek, elenyészék. Teophilus nótárius ez nagy csodát látván, megkeresztelködék, és esék dicséretnek szavára, dicsérvén és dicsőöjtvén Dorotheának Istenét, hogy ki február havában rózsákat és almákat küldhet, kinek akarja, mikoron az nagy hidegség az földet annyéra megszoréjtotta, hogy az fák semminemű zöldséggel meg nem öltöztetnek. Kinek ő neve áldott legyen örökké! És szerze Teophilus igen szép dicsíretet, éneket Úristennek és Szent Dorothea asszonynak dicsíretire ez rózsáknak csodájáról.




Hátra Kezdőlap Előre