Szent Piroska mártíromsága

(Debreceni-kódex, 1519)

Piroska asszony nemes római polgárnak leánya vala, mely szent szűzet mikoron az Claudius császárnak szolgái a keresztyénök egyházába menvén láttak volna ott imádkoznia, megfogák őtet, és a császárnak vivék, bemondván őneki, hogy e Szent Piroska keresztyén volna. Ki parancsola, hogy a Jupiter isten templomához vinnék e nemes szűzet, hogy áldozna őneki: De mikoron imádságot tett volna az Úrhoz, földindulás lévén leesék az bálványisten, s a templomnak negyedrésze is eltörék, s nagy sok pogányokat és a bálványt imádó papokat mind megölé. A császár pedig látván ezt, elfuta onnét, s az ördögök nagy kiáltásokat kezdenek tenni az égben.

S visszahozatván a császár e Szent Piroska szűzet, arcul kezdé verettetni, de mennyből leszállott világossággal és Urunk Jézusnak meglátogatásával, mind lölkében s mind testében megerősítteték. Másodnapon a császár parancsolá, hogy igen megostoroztatnék, s annak utána pálcákkal oly igen veretteté, hogy még tetemét* is mind eltörette. De az édös Urunk Jézus meggyógyítván, mint a fényös csillag, oly fényösön jelönék. Kit látván a császár, alíta, hogy ördögi mesterséggel tenné ezeket, minek okáért tömlöcbe tétetvén, és sok hájat s kövért összeolvasztata, s talpától fogva mind teteiglen megkenette, hogy több ördögséget ne tehetne.

S azon éjjel nagy sok szentök gyűlvén a tömlöcbe e Szent Piroska szűzhöz, mind éjtszaka az isteni dicséretben maradának, de mikor reggel a császárnak öccse, a Limenios, ki akarná a tömlöcből őtet hozni, lelé tehát a nömös szűz egy szép székben ül, s angyaloknak sokasága áll körülötte, s mikoron a királynak öccse a széköt fel akarná fordítani, elenyésznek az angyalok. A Szent Piroska asszonyt pedig a császárnak eleibe vivén, megint a templomhoz viteté, hogy ott erővel áldoztatnák őtet a bálványoknak. S ímé, mikoron vinnék, az ördögök kezdének az égben kiáltani, hogy igen nagy tűzben volnának, s legottan az égből leszállván tűz, a bálványimádó papokat, kik megmaradtak vala, mind megemíszté népeknek sokaságával, s a bálványistent porrá és hamuvá tenné.

Mely dolgokat látván a császár, a város bírójának kezébe adá, hogy nagy kínnal megöletné e Szent Piroska asszonyt. Kit mikoron a város házába vitetött volna a bíró, vas gerebenekkel szaggatá e nömös szűznek ő gyönge húsát, s ennek utána tömlöcbe rekeszteté éjjelre. De mikoron reggel a lova hátán ülvén menne valahova, s tömlöc mellől el-betekintött volna, láta nagy világosságot, és ülni Szent Piroskát egy nemes székben, nagy fényes orcával. Leszállván lova hátárúl, pecsétet vete a tömlöc ajtajára, s ötven vitézeket hagya az ő őrizetire. S amazok pedig jól hallák vala éjjel, mint dicsérné az Úristent a szent angyalokkal.

Reggel, mikoron a római bíró a császárnak a dolgot megmondotta volna, parancsola a császár, hogy az oroszlánnak vetnék e szent szűzet, ki négy napig nem ett vala. S mikoron az oroszlán látta volna e Szent Piroskát, nagy sietséggel lába előtt lefekvék, talpát nyalván. De azt, aki a császár parancsolatjára a tömlöcbe vinné, reája hirtelenködvén az oroszlán, megölé azonnal. S a császár búvában e nemes szűzet rekeszteté nagy setét tömlöcbe, hogy éhhel ölné meg őtet. S harmadnap, mikoron sem enni, sem inni nem adtanak volna, megint kihozatá, és nagy tüzet szereztetvén őneki, belévetteti. De az Úristen esővel és széllel a tűznek lángját megoltván, sérelöm nélkül marada a nemes szűz a tűzben.

Annak utána rekeszteté a császár őtet bálványistennek templomába, és önnön gyűrűivel az ajtót megpecsételvén, harmadnapon odaméne, és látá tehát nagy tisztességgel székben ülvén Szent Piroska asszonyt, környül vétetett az angyaloknak seregével, és az ő istenének képe a kőláb alatt eltöretött, és csak a pora vala. Minekutána a császár igen megharagudván, kiviteté a város kívül, s megparancsolá, hogy fejét vennék. S e Szent Piroska imádságot tévén, Úrnak ajánlja az ő lölkét. És Úr hívá a mennyei dicsőségnek vételére a pogányoknak hallására. S egy vágással elvevék fejét. A hóhérok pedig azonnal leesvén hirtelen halállal múlának ki.

Mely Szent Piroska asszonynak halálát a római püspök megértvén, mind az egyházi népekkel odamene, hogy a szent szűznek testét eltemetnéje. S tíz mérföldön Rómához temeté el nagy tisztösséggel. A császár pedig nagy kórsággal megverettetvén a jó Istentűl, kevés napoknak alatta önnön fogaival testét elrágván bódogtalanul múlék ki ez világból. Az Eusticianos pápának idejében* Úristen megjelönté az Szent Piroska asszonynak testét, a helyt, ahol feküdne, mely testöt az pápa az ő egyházi népeivel nagy tisztösséggel Rómába vivé, és a Szent Aquilának s Pristillának*, e nemes mártíroknak egyházában* eltemeté. S annak utána a helyen, hol fejét e szent szűznek elvették vala, szentegyházat csináltatának a hivők ő emlékezetire, Urunk Jézusnak tisztösségére, ki él és országol örökké. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre