| Tizönkét kőmíjes esszetanakodott, |
| Magos Déva várát hogy fölépítenék, |
| Hogy fölépítenék fél véka ezüstér, |
| Fél véka ezüstér, fél véka aranyér. |
| Déva városához meg is megjelöntek, |
| Magos Déva várhoz hezza is kezdöttek, |
| Amit raktak délig, leomlott estére, |
| Amit raktak estig, leomlott röggelre. |
|
| Megint tanakodék tizönkét kőmíjes, |
| Falat megállítni, hogy lössz lehetséges, |
| Mig elvégre ilyen gondolatra jöttek, |
| Egymás között szoros egyességöt töttek: |
| – Kinek felesége legelőbb jő ide, |
| Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe, |
| Keverjük a mészbe gyönge teste hammát, |
| Avval állítsuk meg magos Déva várát. |
|
| – Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom, |
| Én uramhoz mönni lönne akaratom! |
| – Kőmíjes Kelemön felesége mondja, – |
| Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba, |
| Fogd bé a lovakat, állj is gyorsan elé, |
| Hadd mönnyünk, hadd mönnyünk Déva vára felé. – |
|
| Mikor fele útját elutazták vóna, |
| Erős üdő vala, záporeső hulla. |
| – Asszonyom, csillagom, forduljunk mü vissza, |
| Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba, |
| Az éjjel álmomba olyan álmot láttam, |
| Kőmijes Kelemön udvarában jártam, |
| Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva, |
| Annak közepibe mély kút vala rakva, |
| S az ő kicsi fia oda beléhala. – |
| Az éjjeli álom nem telik ma jóra. – |
| Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza! – |
| – Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza, |
| A lovak se teéd, a hintó se teéd, |
| Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb. – |
|
| Mönnek, möndögélnek Déva vára felé, |
| Kőmijes Kelemön őköt eszrevövé, |
| Megijede szörnyen, imádkozik vala: |
| – Én uram istenem, vidd el valahova! |
| Mind a négy pej lovam törje ki a lábát, |
| Vessen a hintómnak négy kereke szakát, |
| Csapjon le az útra tüzes istennyila, |
| Horkolva térjenek a lovaim vissza! – |
| Mönnek, möndögélnek Déva vára felé, |
| Sem lovat, sem hintót sömmi baj nem lölé. |
|
| – Jó napot, jó napot tizönkét kőmíjes! |
| Neköd is jó napot, Kelemön kőmíjes! |
| Köszöne az asszony, az ura válaszolt: |
| – Édös feleségöm, neköd is jó napot! |
| Hát ide mér jöttél a veszedelmedre, |
| Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe. |
| Tizönkét kőmíjes azt a törvényt tötte: |
| Kinek felesége hamarább jő ide, |
| Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe, |
| Annak gyönge hammát keverjük a mészbe, |
| Avval állítsuk meg magos Déva várát, |
| Csak így nyerhetjük el annak drága árát. |
|
| Kelemönné asszony, hogy átalértötte, |
| Bánatos szüvének így lött felelete: |
| – Várjatok, várjatok tizönkét gyilkosok, |
| Amig búcsut vöszök: csak addig várjatok, |
| Hogy búcsut vöhessek asszony barátimtól, |
| Asszony barátimtól s szép kicsi fiamtól: |
| Mert a halottnak is hármat harangoznak, |
| Én árva fejemnek egyet sem konditnak. – |
| Kelemönné asszony avval hazamöne, |
| Egyször mindönkorra, hogy végbúcsut vönne, |
| Hogy végbúcsut vönne asszony barátitól, |
| Asszony barátitól s szép kicsi fiától. |
|
| Avval visszamöne Kőmíjes Kelemönné, |
| Sírva haladt magos Déva vára felé, |
| Megfogák szép gyöngén, bétövék a tűzbe, |
| Az ő gyönge hammát keverék a mészbe, |
| Avval állíták meg magos Déva várát, |
| Csak így nyerheték meg annak drága árát. |
|
| Kőmijes Kelemön mikor hazamöne, |
| Az ő kicsi fia jöve véle szömbe, |
| – Isten hozott haza, kedves édösapám! |
| Hol maradt, hol maradt az én édösanyám? |
| Az ő édesapja neki így felele: |
| – Hadd el, fiam, hadd el, hazajő estére. |
|
| – Istenem, Istenem, este is eljöve, |
| Mégis édösanyám még haza nem jöve! |
| Apám, édösapám! mondja meg igazán, |
| Hogy hol van, hogy hol van az én édösanyám? |
| – Mönny el, fiam, mönny el, magos Déva várra, |
| Ott van a te anyád, kőfalba van rakva. |
|
| Elindula sírva az ő kicsi fia, |
| Elindula sírva magos Déva várra, |
| Háromszor kiáltá magos Déva várán: |
| – Anyám, édösanyám! szólj bár egyet hozzám! |
| – Nem szólhatok fiam! mert a kőfal szorit, |
| Erős kövek közi vagyok bérakva itt. – |
|
| Szüve meghasada s a föld is alatta, |
| S az ő kicsi fia oda beléhulla. |
|
|
