| – Anyám, anyám, édösanyám. |
| Jobbágyunknak szép leányát. – |
|
| – Nem öngedöm, édös fiam, |
| Hanem vödd el nagy uraknak |
|
| – Nem kell neköm nagy uraknak |
| Csak kell neköm Kádár Kata, |
| Jobbágyunknak szép leánya. – |
|
| – Elmehetsz hát, édös fiam, |
| Kitagadlak, nem vagy fiam, |
|
| – Inasom, inasom, kedvesebb inasom |
| Húzd elé hintómat, fogd bé lovaimat! – |
|
| Lovakat béfogták, útnak indultanak, |
| Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata: |
| – Mikor e’ szénibe vörösre változik, |
| Akkor életöm is, tudd meg, megváltozik. – |
|
| Mönyön Gyula Márton högyekön, völgyekön, |
| Eccör változást lát a cifra keszkenyőn. |
|
| – Inasom, inasom, kedvesebb inasom! |
| A főd az Istené, a ló az eböké. |
| Forduljunk, mert vörös szén már a keszkenyő, |
| Kádár Katának is immár rég vége lött. |
|
| A falu véginél vót a disznyópásztor: |
| – Hallod-e jó pásztor! mi újság nálatok? – |
|
| – Nálunk jó újság van, de neköd rossz vagyon, |
| Mert Kádár Katának immár vége vagyon, |
| A te édösanyád őtöt elvitette, |
| Feneketlen tóba belé is vettette. – |
|
| – Jó pásztor, mutasd meg, hol vagyon az a tó, |
| Aranyim mind tiéd, a lovam s a hintó. |
|
| El is mönének ők a tónak széjire: |
| – Kádár Kata lelköm, szólj egyet, itt vagy-e? – |
|
| A tóba megszólalt Kádár Kata neki, |
| Hozzája béugrék hamar Gyula Márton. |
|
| Édösanyja vizi buvárokat kűdött, |
| Megkapták meghalva, ésszeölelközve; |
| Egyiköt temették ótár eleibe, |
| Másikot temették ótár háta mögi. |
|
| A kettőből kinőtt két kápóna-virág, |
| Az ótár tetejin esszekapcsolódtak, |
| Az anyjok odamönt, le is szakasztotta, |
| A kápóna-virág hezza így szólala: |
|
| – Átkozott légy, átkozott légy |
|
|
