| – Édesanyám, engedje meg, |
| Hogy vegyem el Kádár Katát, |
| Jobbágyomnak szép leányát! |
|
| – Édes fiam, nem engedem, |
| Van uraknak sok szép lánya: |
| Neked is juttatnak egyet. |
|
| – Szolgám, szolgám, édes szolgám! |
| Nyergeld meg a pej paripám, |
| Hogy induljunk messze útra, |
| Messze útra, bujdosásra. – |
|
| Kádár Kata hogy meglátta, |
| Kaput nyitott Miklósának. |
|
| – Ne nyiss kaput Kádár Kata! |
| Nem megyek én most be azon: |
| Megyek, megyek messze útra, |
|
| – Miklós úrfi, állj meg nékem |
| Hogy hozzam ki fejér ruhám, |
| Hozzak néked egy bokrétát. |
|
| Találkozik egy molnárral: |
| – Molnár gazda, molnár gazda! |
|
| – Nincsen bizony ugyan semmi |
| Kádár Katát elvesztették, |
|
| – Molnár gazda, molnár gazda! |
| Minden drága, ékes ruhám. – |
|
| Egyikből nőtt fejér liliomszál, |
| Másikból nőtt piros liliomszál. |
|
| Miklós anyja járt sétálni, |
|
| Fehér márványkő koporsót; |
| Piros márványkő koporsót. |
|
| Fehér márvány liliomszál, |
| Piros márvány liliomszál. |
|
| Miklós anyja jár sétálni, |
|
Kádár Kata megátkozta Miklós anyját;
| – Búzád csak egy szem teremjen, |
| Mégis senki meg ne szánjon. |
|
| Törölköződ lángra gyúljon. |
| Ha ez az átok reád száll, |
| Tudom bizony, hogy megrostál. |
|
|
