| Budai Ilona ablakba könyökle, |
| Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. |
| Csak eszibe juta kéncsös küs ládája, |
| S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja, |
| Hajadon küs lányát jobb kezin vezette, |
| Futkosó küs fiát bal kezire vötte. |
|
| Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn, |
| Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
| Hát mintha hallaná lovak dobogását, |
| S csakhamar letöszi hajadon küs lányát. |
| Hajadon küs lánya ilyenképpen síra: |
| – Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, |
| Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt! |
| – Bizony itt hagylak én leányom tégödöt: |
| Mert leány helyibe leányt ad az Isten, |
| De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. – |
|
| Mönyön, tovább mönyön sűrű fenyves erdőn, |
| A fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
| Hát mintha hallaná lovak dobogását, |
| S csakhamar letöszi futkosó küs fiát. |
| Futkosó küs fia ilyenképpen síra: |
| – Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, |
| Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt! |
| – Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd: |
| Mert fiu helyibe fiut ad az Isten, |
| De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. – |
|
| Mönyön tovább, mönyön sűrű fenyves erdőn. |
| Az elhagyott úton, sütét röngetegön, |
| Míg eljuta végre egy szép tágas rétre, |
| Hát egy bivaltehen azon jődögél le, |
| Az idei bornyát szarva között hozta, |
| A tavalyi bornyát maga után rítta. |
| Ezt hogy megpillantá Budai Ilona, |
| A földre borula, keservesön síra, |
| Keservesön síra, kárhoztatá magát: |
| – Az oktalan állat nem hagyja el bornyát. |
| Istenem, Istenem, én édös Istenem, |
| Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?! |
| Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn, |
| Az elhagyott úton, sütét röngetegön; |
| Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, |
| S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát. |
| – Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya, |
| Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. – |
|
| Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn, |
| A fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
| Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, |
| S híni kezdé szépön hajadon küs lányát. |
| – Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya, |
| Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. – |
|
| Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra: |
| Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa; |
| Aki ott elmönyön, ágaimot rontja, |
| Ágaimot rontja s a sárba tapodja. |
|
|
