Molnár Anna

(Az elcsalt feleség)

– Jere velem, Mónár Anna,
Jere velem, Mónár Anna,
Sajgó Márton jó katona,
Jere velem, Mónár Anna.
– Nem mehetek, Sajgó Márton,
Nem mehetek, Sajgó Márton.
Kicsi fiam a bölcsőben,
Jámbor uram az erdőben.
– Jere velem, Mónár Anna.
Menjünk erre, hosszú útra. –
Mennek, mennek, mendegélnek,
E nagy hosszú, régi úton.
Elérének egy burkusfát,
Elérének egy burkusfát.
– Ülj le ide, Mónár Anna,
Nézz egy kicsit a fejembe. –
Nézni kezde ző fejibe,
Nézni kezde ző fejibe.
Sajgó Márton jó katona.
Sajgó Márton jó katona.
– Hallod-e te, Mónár Anna,
Fel ne tekints erre fára.
Fel ne tekints erre fára,
Erre fára, burkusfára.
Fel ne tekints erre fára,
Erre fára, burkusfára! –
Elaluvék Sajgó Márton,
Elaluvék Sajgó Márton.
Föltekinte ő a fára,
Föltekinte ő a fára.
Csak meglátá ő szép húgát,
Csak meglátá ő szép húgát.
Kicseppene az ő könnye,
Kicseppene az ő könnye.
Felcseppene Sajgó Márton,
Sajgó Márton orcájára.
– Mit csántál te, Mónár Anna,
Mit csántál te, Mónár Anna,
Felnéztél te erre fára,
Felnéztél te erre fára?
– Nem néztem én fel a fára,
Nem néztem én fel a fára,
Eszembe jut kicsi fiam,
Kicsi fiam, síró fiam.
Kicsi fiam a bölcsőbe,
Jámbor uram az erdőbe.
– Hallod-e, te Mónár Anna,
Hágj csak fel te erre fára,
Erre fára, burkusfára,
Erre fára, burkusfára.
– Nem szoktam én fára hágni,
Nem szoktam én fára hágni.
Mutyisd meg te, Sajgó Márton,
Mutyisd meg te, Sajgó Márton. –
Leveté e fényes kardját,
Kigombolá dolomántját,
Felindula ő e fára,
Felindula ő e fára.
Mónár Anna, szép menyecske,
Elvevé a fényes kardját.
Elvevé a fényes kardját,
Csak elcsapá gyenge nyakát,
Felvevé a dolomántját,
Felgombolá fényes kardját.
Elindula hosszú útra,
Hosszú útra, régi útra,
Hazaére hazájába.
Hazaére hazájába.
– Eressz bé, te jámbor gazda,
Eressz bé, te jámbor gazda! –
– Nem eresztlek, jó katona,
Nem eresztlek, jó katona.
Nincsen nekem feleségem,
Nincsen nekem feleségem.
Kicsi fiam, síró fiam,
Kicsi fiam a bölcsőbe.
– Hát hol lett a feleséged?
Hát hol lett a feleséged?
– Elvitte egy más katona,
Elvitte egy más katona.
– Hazajönne, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Arcájára felhánnád-e?
Arcájára felhánnád-e?
– Meg sem szidnám, meg sem verném,
Arcájára fel sem hánnám.
– Menj el, te jó, jámbor gazda,
Menj el, te jó, jámbor gazda,
Hozz nekünk is egy kupa bort,
Hozz nekünk is egy kupa bort. –
Csak elmene jámbor gazda,
Csak elmene jámbor gazda.
Mónár Anna, szép menyecske,
Kibongolá dolomántját,
Felvevé a kicsi fiát,
Megszoptatá kicsi fiát.
Hazaére jámbor gazda,
Hazaére jámbor gazda:
– Tessék, itt van, jó katona,
Tessék, itt van, jó katona.
– Ihassa meg jó borocskát,
Ihassa meg jó borocskát. –
Elvevé a kupa borát,
Elvevé a kupa borát.
Kibongolá dolomántját,
Leveté e fényes kardját.
Csak aszondá jámbor gazda:
– Hát te vagy-e Mónár Anna? –
– Én vagyok, én, jámbor gazda,
Én vagyok, én, Mónár Anna,
Én vagyok, én, jámbor gazda,
Én vagyok, én, Mónár Anna!

Külső-Rekecsin (Moldva)


Szegő Júlia: 150 magyar népdal. Bukarest, 1958. 15-17. (Dallammal.)




Hátra Kezdőlap Előre