| – De jó estét Molnár Anna! |
| – Isten hozott jó katona! |
| – Adsz-e szállást az éjszaka? |
|
| Ülj le, ülj le, jó katona. |
| – Nem ülök én, Molnár Anna. |
| Azért jöttem, jere velem, |
| Az erdőbe menjünk ketten. |
| – Nem mehetek, jó katona, |
|
| Mennek, mennek igen messze, |
| Egy nagy rengeteg erdőbe. |
| – Ülj le, ülj le, jó katona, |
| – Nem ülök le, Molnár Anna, |
| Majd elérjük a burgus fát, |
| Megnyugszunk az árnyékába. – |
|
| Mennek, mennek újból messze |
|
| Hetedik lesz Molnár Anna. |
| Nézz egy kicsit a fejembe. – |
| Fejét, mi meg volt sebezve. |
| Ez az ember, hogy az volna, |
| Kezd zokogni Molnár Anna, |
| Könnye mint a patak hulla |
| – Mért keseregsz, Molnár Anna? |
| – Én nem sirok jó katona, |
| – Sohse láttam álló délbe, |
| Harmat hulljon le a földre. |
| Emlékszel-e, Molnár Anna, |
| Hogy hat testtel meggyilkoltál |
| S engem összemarcangoltál? |
| Most azt mondom, borulj térdre |
| Most azt mondom, imádkozzál, |
| Tekints egyszer hazád felé, |
| Bár magadban bucsuzzál el, |
| Ints haza a jobb kezeddel. |
|
| Most azt mondom, Molnár Anna, |
| Hetedik lész, Molnár Anna! |
| – Egyre kérlek, jó katona, |
| Én nem másztam soha fára, |
| Nem szoktam én fára hágni, |
| Mutasd meg, hogy hogy kell hágni? – |
| Letette a fényes kardját; |
| S aztán mohón, férfi módra |
| Jobb felőlről hozzá csapa. |
| – Arra kérlek Molnár Anna, |
| Hadd meg bár az életemet, |
| – Nem kell nekem a te pénzed, |
| Kell nekem a piros véred, |
| S ugy veszem el a pénzedet. – |
|
| – De jó estét, molnár gazda |
| Adsz-e szállást az éjszaka? |
| – Nem adhatok, jó katona, |
| Esztendeje s három napja, |
| Nincs csendesség a házamba. – |
| Hogy a gazda szállást ada. |
| – Azt kérdezem, molnár gazda, |
| Hozzál nekem vagy két kupát, |
| Mulassuk a molnár búját. – |
| Megy a molnár a kocsmára; |
| S megszoptatja kicsi fiát. |
|
| Haza megy a molnár gazda: |
| Nincs csendesség a házamba, |
| S csendesség van a házamba!? |
| – Azt kérdezem molnár gazda, |
| Ha meg jönne Molnár Anna, |
| Megszídnád-e, megvernéd-e? |
| – Meg se szídnám, meg se verném, |
| Szemeire fel se vetném. – |
| S csak kiadja szépen magát. |
|
|
