Szép Júlia

(A pogány király leánya)

– Szép Júliám, szép leányom,

Kertemben nyílt tulipánom,

Ne szeresd te jobbágyodat!

– Nem szeretem jobbágyomat,

Csak szeretem az ifiat,

Szép ifiat, a lelkemet! –

Jaj, kimene öreg király,

Megfogatá az ifiat,

Fölteteté csonka torony,

Csonka torony tetejére.

Hej, kimene szép Júlia,

Meglátá őt az ifiu:

– Hej, Júliám, szép Júliám,

Kertbe nyíló szép violám,

Menj be te is az apádhoz,

Essél térdre eleibe,

S mondd meg neki ilyen szókkal:

Atyám, atyám, öreg király!

Vétesse be az ifiat,

Csonka torony tetejéből,

Ne veresse az esővel,

Ne fútassa hideg széllel,

Ne süttesse a napfénnyel! –

Hej, bemene szép Júlia,

Térdre esék apja előtt,

S monda neki ilyen szókkal:

– Atyám, atyám, öreg király!

Vétesse le az ifiat

Csonka torony tetejéről,

Ne veresse az esővel,

Ne fútassa hideg széllel,

Ne süttesse a napfénnyel! –

Jaj, kimene öreg király,

Levéteté az ifiat

Csonka torony tetejéről,

Kiviteté sík mezőre,

Sík mezőnek közepére,

Ott őt mindjárt megöleté,

Szívét, máját kivéteté,

S Júliának hazaküldé.

Hogy meglátá szép Júlia,

Hogy megölték az ifiat,

Fejét földre csüggesztette,

Magát halni eresztette.

Hogy meglátá öreg király,

Hogy haldoklik Júliája:

– Hej, Júliám, szép leányom,

Kertembe nőtt tulipánom!

Ha én ezt így tudtam volna,

Dehogy megölettem volna:

Fiamnak fogadtam volna,

Királyságom, országomat,

Mind-mind nekiadtam volna.

Székelyföld

Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872., 8-10.