Kis Lilia

(A pogány király leánya)

A pogány király leánya,

Szépen sétál az utcába,

A szép kedves éfiúval,

Azt meglátá pogány király:

Megfogatá szép éfiút,

Feltéteté a várfokra.

Ott fúvatá hideg széllel,

Ott vereté az esővel.

Odamene kis Lilia,

Szépen termett szép viola:

– Mit csinálsz itt, szép éfiú?

– Én bizony csak mint egy árva,

Ki társától meg van válva… –

Hazamene kis Lilia,

Szépen termett szép viola:

– Atyám király, egyet szólnék,

Ha nehezen nem is esnék:

Azt izente szép éfiú,

Vétesse le a várfokról,

Ne fuvassa hideg széllel,

Ne veresse az esővel. –

Megfordula pogány király,

S úgy megrugá az ő lányát:

Piros szoknya elhasada,

Piros vére elindula,

S ahajt szörnyű halált hala.

Húzni kezdék hírharangot,

Meghallá a szép éfiú:

– Jaj, de szépen harangoznak,

Talán az én Liliámnak?

Jaj, ha ő megholt énértem,

Én is meghalok őérte. –

Lefordula a várfokról,

S ahajt szörnyű halált hala.

Tordátfalva (Udvarhely)

Bartók Béla-Kodály Zoltán: Erdélyi magyarság. Népdalok. Bp. 1923., 70. sz. (Dallammal)