| – Hallottad e hírét a híres Szebennek, |
| A híres Szebennek s a híres Mohának, |
| A Mohában lakó Kerekes Péternek, |
| S Kerekes Izsáknak, ő felnőtt fiának? |
| Ez egyszer ittason ment az istállóba, |
| Ott is lefeküvék a lovak jászlába. |
|
| Egyszer csak kimene az ő édesapja |
| A tornácba, s lenéz onnan a határra. |
| Hát bizony jődögel nagy fekete sereg, |
| Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, |
| Nem tudják, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
| De mégis gondolják: a szebeni rácok. |
|
| Ekkor csak lemene Izsák édesapja |
| A lovak jászlához s ilyen szókkal mondja: |
| – Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák! |
| Mert bizony jődögel nagy fekete sereg, |
| Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, |
| Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
| De mégis gondoljuk: a szebeni rácok. – |
|
| Ekkor megfordula az első álmából, |
| De mégsem kele fel a lovak jászlából. |
| Másodszor kimene az ő édesanyja, |
| S ilyen szókkal költi igen hamarjába: |
| – Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák! |
| Mert bizony jődögel nagy fekete sereg, |
| Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, |
| Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
| De mégis gondoljuk: a szebeni rácok. – |
|
| Ekkor megfordula második álmából, |
| De mégsem kele fel a lovak jászlából. |
| Harmadszor kimene szép gyönyörű mátka |
| A tornácba, s mindjárt lenéz a határra. |
| Hát jő az ellenség igen hamarjába, |
| És leszalada ő a lovak jászlához, |
| És így kezd beszélni a kedves urához: |
| – Kelj fel, szivem, kelj fel, itt van az ellenség, |
| Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
| De mégis gondoljuk: a szebeni rácok. – |
|
| És ekkor felugrék jó Kerekes Izsák, |
| Igen hamarjába a lovát kihozák, |
| Felköté a kardját mindjárt oldalára, |
| S felfordula szépen jó barna lovára |
| És visszatekinte s ilyen szókkal beszélt: |
| – Kiontatom vérem apámért, anyámért, |
| Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért, |
| Meghalok én még ma magyar nemzetemért. – |
|
| E szók után lovát sarkantyúba kapja, |
| S az ellenség felé nagybátran ugratja; |
| Hát, jőnek a rácok, ő meg előttök van, |
| Kard-emelve vágtat igen iszonyúan. |
| – Add meg magad, add meg, jó Kerekes Izsák! – |
| A rácok előre neki azt kiáltják – |
| Látjuk, hogy vitéz vagy, de csak egyedül vagy, |
| A reménység téged most mindjárást itthagy, |
| Akármint mesterkedj, a mi kezünkbe vagy! |
|
| – Mit adok rajtatok, ha egyedül vagyok! |
| Kard nem jár meg engem, akármint vágjátok! – |
| Mond Kerekes Izsák s vagdal jobbra-balra, |
| Hullatja a rácot a kardja egy-másra. |
| Egy elémentébe gyalogösvényt vága, |
| És visszajöttébe szekérutat nyita, |
| De ekkor megbotlék a lovának lába, |
| Ő meg a lováról a földre borúla. |
|
| Jó Kerekes Izsák így járt a lovával, |
| A rácok pediglen karddal és dárdával |
| Vágják, ölik őtet s mindaddig göbődik, |
| Amíg egyet sem rug s nem is vergölődik. |
|
| Így pusztították el Kerekes Izsákot, |
| Aki a kardjával levága sok rácot. |
|
|
