| Hallottad-e hírit a Kis Cserepesnek, |
| A Kis Cserepesnek és Szent Margitának, |
| Szent Margitán lakó juhász Veres Pálnak |
| És az ő fiának: Veres Jóskának? |
| Aki a Koponyán hét hajnalig ivott, |
| Hét álló nap táncolt, hét bárányt megevett, |
| És egy álló hétig rejtőzött, aludott. |
| Ettül az ereji hét emberre rugott. |
| Hét emberre rugott altában ereje, |
| Hetvenhétre mikor rejtekibül ébredt, |
| Hét szív bátorsága az mind az övé vót; |
| Ílő Veres Jóska aludt, mint a meghótt. |
| Kőtötte az apja: – Kelj fel, fiam, Jóska, |
| Szél fú az Intárúl, nagy fekete felleg, |
| Kerüli a nyájat tenger csikasz féreg, |
| Valami ellensíg, tatár vagy affíle.– |
| Felserkent oszt Jóska e szók hallatára, |
| Hanem nekifordult még nagyobb alvásra, |
| Még nagyobb rejtísre, még nagyobb húnyásra, |
| Fel nem kellett apja semmi hivására. |
| Akkor ment az anyja, szülő ídesanyja, |
| Néki az elgyövő nagy bajt hogy elmondja; |
| Kőtötte e szókkal: – Kelj fel fiam, Jóska! – |
| De csak félig kelt fel, visszaesett alva. |
| Ment osztán a párja, a jegyes mátkája; |
| – Szél fú az Intárúl, nagy fekete felleg, |
| Valami ellensíg, tatár vagy affíle, |
| Kerüli a nyájat tenger csikasz fíreg. – |
| Kedvese szavára, a baj hallatára |
| Jóska fel is ugrott nyomban a lovára, |
| Kardját felemelve, fennen fohászkoda, |
| Szaladt rá a pogány temirdek hadára. |
| – Hej, aki Isten vagy, lássad most vígement! |
| Meghalok hazámír, szerelmes mátkámír, |
| Magyar nemzetemír, apámír, anyámír, |
| Tiszta jó nevemír, az én Krisztusomír. – |
| Ily szavakat szólla, ösvínyt vág mentibe, |
| Szekérutat nyitott visszagyövísibe. |
| Hanem akkor a lú kibukott alóla, |
| Szívit dárda járta, fejit tatár nyila… |
| Meghótt a hazájír, úgy ahogy azt monta: |
| Apjáír, anyjáír, magyar nemzetünkír, |
| Hites mátkájáír, a mi Krisztusunkír, |
| Ide van temetve a Veres halomba. |
|
