| Odvas fenyőfának vagyon három ága, |
| A legelső ága hajlott Moldovára, |
| A második ága hajlott Kolozsvárra, |
| A harmadik ága Kis-Magyarországra. |
| Annak tetejében egy kis flegoria |
| Kiben növelkedik egy nagy hegyi tolvaj. |
|
| – Szolgám, édes szolgám, menj le udvaromra, |
| Húzd elő félgyászos hintómat, |
| Fogd eleibe négy szürke csitkómat; |
| Én is hadd menjek el szerencse-próbálni |
| Király udvarára, királykisasszonyhoz. |
|
| Felöltözött akkor, mint egy császár úrfi, |
| Beszállott királynak udvarába |
| Megis-megkérte a király kisasszonyt hitestársul, |
| Fel is tette félgyászos hintóba |
| Megcsapta ő szürke csitkóját, |
| Úgy elment ő hetedhét országon. |
| Amig utólérte a kis flegóriáját. |
|
| Felszállott ő kis flegóriájába, |
|
| – Feleség, feleség, készíts el engem, |
| Hadd menjek el én is szerencse-próbálni, |
|
| El is elment a hegyi tolvaj. |
| Ott a könnye hullani kezde. |
|
| A tolvaj ajtaján hallgatta, |
|
| Hogy az ő felesége mint panaszol sírva. |
| Azt mondja a hegyi tolvaj: |
| – Asszony, feleségem, nyisd meg az ajtódat! |
| – Bizony mindjárt nyitom, édes jámbor uram, |
| Csakhogy vegyem én fel halni-való gúnyám. |
| Minden halottnak hármat harangoznak, |
| Én úri fejemnek még meg sem kondítják. |
|
| A tolvaj tovább nem állhatta, |
|
| – Mért sírsz, édes feleségem! |
| – Hogy ne sírnék, édes jámbor uram? |
| Konyhán forgolódtam, cserefát tüzeltem, |
| Cserefának füstje kihúzta az könnyem. |
| – Asszony, feleségem, inkább állasz-e te |
| Két asztalvendégnek vígan gyertyát tartani, |
| Mint most mindjárt fejed nélkül maradni? |
|
| – Szolgám, édes szolgám, menj le magad nekem a pincébe, |
| Hozz fel magad nekem két kászu szurkot |
| Lábánál kezdette, fejénél végezte a vászonba tekerést. |
| Mikor ő szurokkal kezdette csepegtetni, |
| Akkor már a tolvaj nem volt hogy hová fusson, |
| Mert ajtót, ablakot a királykisasszony |
| Ajtón, ablakokon reá lövődöztek, |
| A nagy hegyi tolvajt mindjárt meg is fogták. |
| A várost véle meg is kerülték. |
| Mikor már annyira ment, hogy megholt, |
| Akkor a városnak négy szegire tétették, |
| Onnét is fegyverekkel lelődözték. |
| Már a királyi kisasszonynak |
| Nem is volt, hogy hová legyen, |
| – A szurok a testén mind el volt olvadva, – |
| Meg kellett, hogy haljon. |
|
|
