Szép piros Örzsébet

(Az eladott lány II.)

– Elattalak férhez
Szép piros Örzsébet.
Szép fejír legényhez,
Orcája oly fejír
Mint a fejír hattyú.
Még annál fejírebb,
Mint a bárány-gyapjú. –
Elmegyen Örzsébet
Cinterem-komrába,
Felőtözik cifrán
Ződ selyem ruhába.
Hányja a zsebibe
Számtalan pótráját,
Kerülyi, fordolja
A szegények házát.
– Szegények, szegények,
Isten szegényei,
Kérjétek az Istent,
Hogy engem vegyen el!
Mikor hitre menek:
Hideg borzongasson,
Mikor hitet mondok:
Szörnyen ki is fogjon!…
– Kocsisom, kocsisom,
Én első kocsisom!
Vágd meg azt a lovat
Hadd ugorjon hármat!
– Kocsisom, kocsisom,
Én első kocsisom,
Adj egy pohár vizet!
Szörnyethalok szomjan…
– De nem vizet adok,
Ha’ piros bort adok.
– Mikulám, Mikulám,
Én német Mikulám,
Adj egy pohár vizet!
Szörnyethalok szomjan.
– De nem vizet adok,
Ha’ piros bort adok.
– Fiam, éldes fiam
Én német Mikulám,
Mi menyasszonyt hoztál,
Hogy nem szól énhozzám?
Se kezit nem nyújtja,
Se szavát nem adja,
Lábát se mozdétja.
– Menyem, édes menyem,
Szép piros Örzsébet,
Nem is ösmertelek,
Mégis szerettelek.
Sok szép vendégeim
Gyászba őtöztetted,
Fiamot, magamot
Megkeserítetted!

Salgóvidék (Nógrád)


Pap Gyula: Palóc népköltemények. Sárospatak, 1865. I. sz. 1-3.




Hátra Kezdőlap Előre