| Ablakba könyököl Fogarasi István, |
| Mellette könyököl az ő testvérhúga. |
| – Hallottad-e hírit, édes testvérhúgom: |
| Elköteleztelek be Törökországba, |
| Nagy török császárnak, jegybeli mátkának! |
| – Nem hallottam hírit, édes testvérbátyám! |
| Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát, |
| Víg vacsora után könnyű betegséget, |
| Szép piros hajnalba világból kimulást… – |
| Meghallgatá Isten az ő kévánságát, |
| Ada Isten neki egy jó víg vacsorát, |
| Víg vacsora után könnyű betegséget, |
| Szép piros hajnalba világból kimulást. |
|
| Eljöve, eljöve a nagy török császár, |
| Kérdezi: – Hol vagyon gyűrüsöm, jegyösöm? |
| Virágos kertiben virágokat plántál. – |
| Odamene, oda, a nagy török császár, |
| Hát a virágok is mind elhervadoztak, |
| Az ő szeretője pedig sehol sincsen. |
| Visszajöve, vissza a nagy török császár, |
| Kérdezi: – Hol vagyon gyűrüsöm, jegyösöm? |
| – Leányok házában magát öltözteti. – |
| Odamene, oda, a nagy török császár, |
| Hát a leányok is mind gyászba öltöztek, |
| S az ő szeretője nyujtópadon fekszik. |
|
| „Add ide, add ide Fogarasi sógor, |
| Add ide énnékem gyűrüsöm, jegyösöm! |
| Csináltatok néki márványkő koporsót, |
| Be is behúzatom földig bakacsinnal, |
| Meg is megveretem aranyfejű szeggel, |
| Meg is gyászoltatom hatvan katonával.” |
|
| Nem adom, nem adom, te nagy török császár, |
| Csináltatok én is márványkő koporsót, |
| Be is behúzatom földig bakacsinnal, |
| Meg is gyászoltatom hatvan katonával, – |
| Hadd nyugodjék itten apjával, anyjával, |
| Apjával, anyjával, szülötte földiben. |
|
|
